A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)
Brauer-Benke József: Ősi pásztorhangszerek, szarukürtök és fatrombiták
1642-ből a Jászberényi Református Egyházközség pecsétjéről való. 8 A kürtöt a 18. század elején még „Jász-kürt" néven ismerik, és ettől fogva egyre gyakrabban bukkan fel a „Lehel kürtje" elnevezés. Funkcióját tekintve a kürtöt a jászberényi jászok kapitánya viselte hatalmi jelvényként az övén, de használták ivókürtnek is és jeles alkalmakkor meg is szólaltatták. A népszerű Lehel kürt elnevezés néphagyományban való továbbélését mutatja, hogy Bereczki Imre 1957-ben a Békés megyei Szeghalmon gyűjtött leírásában a fűzfából faragott egy méter hosszú népi trombitát nevezik Lehel-kürtnek. 9 Az aerofon hangszerek családjába tartoznak a néprajzi gyűjteményekben is nagy számban fellelhető szarukürtök. Egyéb elnevezései a duda, kanászduda, kondáskürt, tülök stb. Látható, hogy a duda mint általános elnevezés többféle hangszertípust jelölhet. A szarukürtök a magyar marha szarvából készültek. Békefi Antal kiemeli, hogy a pásztorok szerint csak a bal szarvból készültek a szarukürtök, mert a szarv görbülete miatt, fúváskor az esik kézre. A kanászok szerint annak szebb a hangja, de Békefi Antal szerint valószínűleg a természetes csavarulata miatt a bal szarv jobban kézre esett. 10 A bal szarv tölcsére felfelé veti a hangot és jobb a súlypontja is. Mint az a nevéből is adódik, a kanászkürtöt csak kanászok használták, gulyások, juhászok vagy csikósok nem. Kihajtáskor kürtöltek, hogy már előre nyissák ki az ólakat, ne kelljen az egész kondával várniuk a malacokra. A kanász a legtöbbször maga készítette el a kürtöt. Az összes hangszer közül a legnagyobb arányban a kanászkürtök elkészítőjének maradt fenn a leíró kartonokon a neve is. Azért, mert a kanász elkészítette, saját maga használta, nem nagyon cserélgette, aztán ő maga vagy a családja adta be a múzeumba. A szarvat először felakasztották egy fára és megvárták, amíg a szerves rész összeaszott és kiesett belőle. Ezek után kifőzték, majd a vastagabbik végét lefűrészelték. Egy zsineget a végére kötve, vízszintesen lehet fürészelni. A szarv belső falát a lehető legvékonyabbra csiszolják, mert akkor lesz a legjobb akusztikája. A szarv belsejében futó szarueret mindenképpen le kell csiszolni. A szarv csúcsát is lefűrészelik, majd - mivel a szarv itt még tömör - kifúrják. A szarv felső nyílását fúvóka alakúra faragják, vagy más anyagból alakítanak ki külön fúvókát, amit katonazenei hatásra, a német Mundstück, vagyis fúvóka után munsteklinek neveznek. A fúvókát készíthették bodzafából, csontból, trombita vagy katonai kürt lefűrészelt fúvókáját is felhasználhatták. A rézfúvóka olykor presztízsértékkel is bírt. Az alsónémedi kanász például rendkívül büszke volt arra, hogy a tülkén rézkarika volt a fújója." A miskolci néprajzi gyűjteményben található rudabányai „csürhéskürt" (ltsz.: 73.10.1) egy szarukürt, amelybe gyári rézfúvókát illesztettek.. A szarukürt díszítés a pásztorművészet jellemző ágazata. Kiét jól megkülönböztethető stílusa jött létre. A Tisza felső folyásánál a Bereg, Zemplén, Szatmár és Szabolcs megyék összeszögellésénél elterülő mocsárvidéken alakult ki az ún. Felső-Tisza-vidéki stílus. A másik nagyobb, a Balaton melléke, Somogy, Zala és Veszprém megyékben alakult ki az ún. Balaton-környéki stílus. A Felső-Tisza-vidéki stílus jellemzője, hogy a kostökzacskó, a cifraszűr vagy a suba díszítésénél alkalmazott növényi ornamentikát használják a szarukürtökön is. Ezzel szemben a Balaton-környéki stílusban a népies, 8 Kaba2004, 24. 9 Bereczki 1957b. 10 Békefi 1978. 380. 11 Paksa 1985. 342.