A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)
Orosz György: Mikoron az Úristen, a Sátán és Szent Péter a teremtéssel foglalatoskodtak (Dualisztikus teremtésmondák a svéd, a magyar és az orosz kultúrában)
'Vad kan du ha haft för mening med att skapa ett sádant här land?' sa Vâr Herre, och Sankte Per urskuldade sig och sa, att han hade velat bygga opp landet sä högt, att det skulle fâ mycket med av solvännen. 'Men dâ far det ju ocksâ mycket med av nattkölden,' sa Vâr Herre, 'för den kommer frán himlen, den med. Jag är allt rädd för att det Ii IIa, som kan växa här, kommer att frysa bort.' Det hade förstas inte Sankte Per tankt pâ. 'Ja, här blir ett magert och frostbundct land,' sa Vâr Herre, ,det kan inte hjelpas, det.'[. ..]" SZMOLAND MONDÁJA 52 [...] - Hát tudod, - kezdte - abban az időben történt ez, mikor a jó Isten a világot teremtette. Miközben épp a közepén tartott, egyszer csak találkozott az úton Szent Péterrel. Ez megállt a jó Isten előtt és egy darabig csak nézett rá, de azután megkérdezte, hogy nehéz munka-e ez? - Hát bizony nem éppen olyan könnyű - felelte a jó Isten. Szent Péter még ott állt egy darabig és mikor észrevette, milyen könnyedén alakítja ki az Úristen az egyik földet a másik után, kedvet kapott, hogy ő is megpróbálja. - Nem pihennéd ki magad egy kissé? - mondta a jó Istennek. - Akkor én közben átvehetnem a munkádat. De a jó Isten nem akarta. - Nem tudom, érted-e olyan jól ezt a mesterséget, hogy folytatni engedhetném neked a munkát ott, ahol én abbahagytam - felelte. Szent Péter erre méregbejött és azt mondta, tud ő éppen olyan jó földeket teremteni, mint az Úristen. Ebben a pillanatban Isten éppen Szmoland megteremtésével volt elfoglalva. Még félig sem volt ugyan készen, de Szmoland máris igen szép és termékeny földnek Ígérkezett. De mivel a jó Isten csak nehezen tudott Szent Pétertől valamit megtagadni és ezenkívül azt is gondolta, hogy amit ilyen jól elkezdett, azt más már aligha tudja elrontani, azt mondta hát neki: - Ha kedved van hozzá, egyszer megpróbálhatjuk, melyik ért közülünk jobban ehhez a munkához. Mivel te még kezdő vagy, dolgozz csak tovább ezen a földön, amelyet már elkezdtem, én majd egy másik teremtésébe kezdek. Szent Péter mindjárt belement az ajánlatba és mind a ketten munkához láttak ott helyben. A jó Isten kissé délnek húzódott és hozzáfogott Szkone megteremtéséhez. Nem is tartott soká, már készen is volt. Odafordult hát most Szent Péterhez és megkérdezte, készen van-e és meg akarja-e szemlélni az új földet. - Az enyém már rég rendben van - mondta Péter. Es a hangján hallatszott, mennyire meg van elégedve müvével. Mikor Szent Péter Szkonét megpillantotta, el kellett ismernie, hogy ezt a földet csak dicsérni lehet. Termékeny, könnyen művelhető föld volt, nagy síkságokkal, amerre csak a szem látott, hegynek úgyszólván nyoma is alig akadt. Úgy látszott, mintha a jó Isten feltette volna magában, hogy ezt a földet különösen jónak alkotja, hadd legyen itt ugyancsak jó soruk az embereknek. - Igen, ez jó föld, - mondta Szent Péter - de én azt hiszem, az enyém még jobb. - Na majd mindjárt meglátjuk mondta rá a jó Isten. Midőn Szent Péter Szmolandban a munkát átvette, északon és keleten már kész volt a föld, de a déli és nyugati részt és az egész középsőt egyedül kellett megalkotnia. Most, hogy a jó Isten látta, mit végzett Szent Péter, úgy megijedt, hogy önkéntelenül megállt és így kiáltott: - De hát mit cselekedtél, Szent Péter? Szent Péter maga is egész zavarodottan nézett oda. Úgy képzelte el magában, mi sem lehet kellemesebb egy föld számára, mintha jó meleg van ott. Ezért rengeteg tömegű követ és hegyet halmozott fel s egy fennsíkot tornyozott magasra abban a hitben, hogy ezzel közelebb viszi a földet a naphoz és így az nagyon sok napmcleget kap majd. A kőhalmokra vékony réteg földet terített s ezzel véleménye szerint minden a legjobban el volt intézve [...] - Mi lehetett vele a célod, hogy ilyennek alkottad ezt a földet? - kérdezte a jó Isten Szent Pétertől. Szent Péter mentegetődzött és azt mondta, azért építette ilyen magasra ezt a földet, hogy sok napmeleget kapjon. 52 Lagcrlöf c. n./b. 117-118.
