A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)

Orosz György: Mikoron az Úristen, a Sátán és Szent Péter a teremtéssel foglalatoskodtak (Dualisztikus teremtésmondák a svéd, a magyar és az orosz kultúrában)

számtalan szövegváltozatban ismert apokrif írás a Mélységek könyve címet viselő vallásos népénekek egyik forrásaként jön számításba.

42 Nagy Ilona azt írja ezzel kapcsolatban, hogy a Három szentatya beszélgetése mitológiai archetípusok keresztény interpretációját tartalmazza, amelyek kidolgozása valószínűleg a bogumil dogmatika hatása alatt ment végbe, de nem a Titkos könyv közvetlen hatására.

43 A Mélységek könyve vallásos népénekek egynémely szövegváltozatának a morális szféra kérdéseivel foglalkozó része az Igazság (Pravda) és a Hamisság (Krivda) párviadalát mutatja be. Az Igazság ugyan győzelmet arat, de felmegy a mennyekbe Jézus Krisztushoz, a Hamisság pedig elterjed az egész földön és markába kaparintja az emberiséget. Keresztény vallásos népénekről van itt szó, de a nevezett szövegrészben leírtak mégsem magyarázhatók ki csak a keresztény tanrendszerből. Az Igazság és a Hamisság versengése N. K. Jancuk meglátása szerint párhuzamba állítható egy ótestamentumi apokrif irattal, mégpedig Henoch apokalipszisévé, valamint a Példabeszédek könyvével.

44 P. A. Bessonov úgy vélekedik, hogy az Igazság és a Hamisság párviadalának története az ószövetségi Énekek éneke mintájára jött létre.

45 Bár az „égi Igazság és a földi Hamisság" témának a Mélységek könyve-beli végső változatára hatással volt a kereszténység, kétségtelen, hogy forrásai másrészről a szláv dualisztikus mitológia messzi múltjáig követhetők vissza.

46 A fenti megállapítások mindegyikének van igazságtartalma. Az én saját véleményem viszont az, hogy az Igazság és a Hamisság párviadalának népköltészeti megfogalmazásában három forrás játszott szerepet: a szláv dualisztikus mitológia, a bogumil eretnekség és a keresztény tanrendszer. Az egymással versengő Igazság és Hamisság nem egy esetben földi alakban jelenik meg a Mélységek könyvében: két vadállat (dva zverja), fehér nyúl (belyj zajac) - Igazság és szürke nyúl (seryj zajac) - Hamisság, két fiatalember (dva junosi). A pogány szlávok a világot az alapvető tartalmi szembeállítások (bináris oppozíció) rendszerével írták le, amelyek meghatározták a világ térbeli, időbeli és szociális jellemzéseit. A közösség számára kellemes és kellemetlen ellentétének kettős elve néha pozitív és negatív funkciókkal felruházott mitológiai szereplőkben vagy az ellentétek megszemélyesített tagjaiban realizálódott. Ebben a mitológiai rendszerben ismert volt a fehérfekete szembeállítás. A fehér a ,jó" princípiumának a jele, míg a fekete a „rosszé". így kell tehát értelmezni a fehér nyúl (Igazság) és a szürke nyúl (Hamisság) szerepét, amelyek transzformált változatai a „Fehér isten" (Belobog) és a „Fekete isten" (Cernobog) szembeállításának. A két nyúl a Fehér isten és a Fekete isten, a „szerencse-balszerencse" (dolja-nedolja), a „fehér-fekete" ellentétpárok megtestesülése.

47 Emellett az Igazság és a Hamisság vitájának mitológiai szüzséjére a szláv és más indoeurópai hagyományokban hatással lehettek az ókori keleti (óegyiptomi, hurrita, hettita) irodalomban elterjedt szüzsék is, amelyek leírják az Igazság és Hamisság, illetve két ember (legtöbbször két 42 L. ezzel kapcsolatban: Orosz 2002. 78-89. 43 Fcdotov 1935. 14-17. 44 Iglói 1988. 21. 45 Mocul'skij 1887. 132-133., 163., 179-180. 46 Nagy 2004. 214. 47 Jancuk 1907. 130-131.