A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

SZABADFALVI JÓZSEF EMLÉKÜLÉS - Feledy Balázs: Szőnyi-művek Rómából Miskolcon

Szőnyi Zsuzsa és Feledy Balázs a megnyitón (Kulcsár Géza felv.) Szőnyi korai meghatározó szerepét, s azt a finom nemzeti jellegzetességet, amire elébb is utaltunk. Oltványi Imre (1893-1963), a kitűnő, széles látókörű szakíró 1935-ben a Válasz című folyóiratban így ír: „A színek felé való igazodásban megszűnt a kompozíció hovatovább szkematikus merevsége is. Egy új Szőnyi bontakozott ki: meggyőzőbb erejű és kötetlenebb. Ezt a változást zebegényi tartózkodása váltotta ki. Nagybánya után került Szőnyi másodszor a természet közelébe. Szemmel láthatóan izgalmas birkózásra kelt a természet szuggesztív közvetlenségével..." Oltványi jelzi Szőnyi zebegényi letelepedésének fontosságát, s hogy az oly figurális művészből miként lett eleven természetábrázoló. Oltványi egyébként később nagyon elsiratta Szőnyit halálakor, művészetét mindig nagyra becsülte. Lyka Károly (1869-1965), a magyar művészettörténet-írás jeles nesztora 1956ban jelentette meg könyvét, a Festészetünk a két világháború között című munkát. Itt írja Szőnyiről: „Amit ez az egyszerű falusi élet, ez a messze nyúló táj eléje tárt, sohasem kerül képeire a maga aprólékos okmányszerűségében. Tehetségén átszűrődve csaknem látomásszerű művészetté válik. Mindig a valóság tükrözése egy kimagasló tehetségben, telve az élet melegével. Innen költőisége. Fő jellegzetessége leginkább az, hogy a kép a maga egészében mint szétbonthatatlan egység, finoman leszűrt jelenség marad. Innen a nagy művészi érdekessége és értéke." Gyönyörűen fogalmaz Lyka, amikor Szőnyi képeit nem okmányszerűen aprólékos müveknek tartja. Ezt lemérhetjük itt is ezen a kiállításon. Szőnyi levegős könnyedségét, finomságát, melyben valóban „finoman leszűrt" lesz a látvány.