A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

SZABADFALVI JÓZSEF EMLÉKÜLÉS - Feledy Balázs: Szőnyi-művek Rómából Miskolcon

Végül hadd idézzünk röviden Szönyi egyik legkiválóbb ismerőjétől, barátjától, tisztelőjétől és tanártársától, az itt Miskolcon különösen ismert Végvári Lajos művészettörténésztől, aki sokat publikált a mesterről. Többek között ő írta Szőnyi István 60. születésnapja alkalmából a Műcsarnokban megrendezett gyűjteményes kiállítás katalógusának előszavát (1954-ben). Végvári professzor úr alaposan elemezve az életutat, záró soraihoz közelítve így ír Szönyiről: „Humánus felfogása, a színekkel való mesteri kifejező képessége, hazaszeretete, legnagyobb huszadik századi mestereink közé emelik." Nos, ez a kis kiállítás is igazolja Végvári Lajos szavait. Szőnyi István életmüvével a művészettörténet-írás jelesei foglalkoztak még. Pataky Dénestől Genthon Istvánig és Szabó Júliától Köpöczi Rózsáig, aki ma is intenzíven kutatja az életművet, s épp a közeljövőben jelenteti meg a Szőnyi István levelezését tartalmazó, bizonyára jeles forrásértékkel is majd rendelkező kiadványt. Ez egy nagyon fontos atmoszférikus kiállítás, mely tehát az idősödő Szőnyi érzelmeit is elénk tárja. Családszeretete, Zebegény-szeretete, emberszeretete, bensőséges zsánermunkái, finom természetképe, nem beszélve egészen eredeti itáliai munkáiról, melyekben kötődik is a hely szelleméhez, de fel is emelkedik azoktól - esszenciális válogatássá avatják ezt a kisebb és nagyobb méretű müvekből álló, sokféle technikával készült válogatást. Ez tehát egy - a politikatörténet szempontjából is - izgalmas kiállítás. Történetei vannak annak, hogy miként kerültek a művek Rómába, annak, hogy miként készítette őket ott Szőnyi, hogy mi teremtette meg a szőnyis atmoszférát ama bizonyos legendás római otthonban a falakon, a „Triznya kocsmában", ahol a magyar szellemi élet, értelmiség oly jelesei találtak menedékhelyre évtizedeken keresztül, ha Rómában jártak... Jó, hogy ezek a müvek most hazatértek. Köszönet elsősorban Szőnyi Zsuzsának, hogy e művek bemutathatok lettek, s köszönet a múzeumnak a kiállítás esztétikus megrendezéséért, külön is a kiállítást rendező művészettörténésznek, Pirint Andreának. „Habent sua fata libelli." A könyveknek - mindennek - megvan a maguk sorsa. Jó, hogy e műveknek így alakul a sorsuk, hogy Rómából visszatértek Magyarországra, most Miskolcra. Reméljük, végleges helyüket is immár itthon találják meg, igazi huszadik századi vándorút után...