A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

SZABADFALVI JÓZSEF EMLÉKÜLÉS - Bartha Elek: Emlékezés Szabadfalvi Józsefre

BARTHA ELEK A mai napon egy külföldi tudományos rendezvényre való korábbi bejelentkezésem miatt személyesen jelen lenni nem tudok, de tisztemnél fogva a Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszéke nevében köszöntöm a rendezvényen megjelenteket. A térbeli távolság ellenére szeretnék az itt összegyültekkel lélekbeni közösségben megemlékezni szeretett kollégánkról, tanárunkról, professzorunkról, aki számára intézményünk, a hajdani Kossuth Lajos Tudományegyetem, a mai Debreceni Egyetem, annak hajdani Néprajzi Intézete, ma Néprajzi Tanszéke Szabadfalvi József számára nem csupán a munkahelyet, a tudományos műhelyt, hanem az almamátert is jelentette. Szabadfalvi tanár úr, később professzor úr, de az én generációm számára főként Jóska bácsi több szállal kötődött Debrecenhez. Debrecen az ő számára szülőváros, az iskolák, a diákévek városa, szellemi kibontakozásának, hivatásra találásának színtere. Itt kapta első inspirációit a tudományok világából, hogy később, már érett kutatóként könyveivel, tanulmányaival, tanári munkájával ezen szellemi útravaló hozadékát szülőföldjének visszajuttassa. Bár életútja Miskolcra vezette, sohasem szakadt el ezektől a gyökerektől. Kutatóként, tanárként valamilyen módon, valamilyen konstrukcióban, egész vagy félállásban, egyéb jogviszony keretében mintegy négy évtizeden át részese volt a debreceni Néprajzi Tanszék életének, az ott folyó oktató- és kutatómunkának. Egészen addig, amíg a miskolci egyetemi bölcsészképzés megszervezésében vállalt feladatai el nem szólították tőlünk. Kölcsönös kötődésünk a Debrecenben végzett munka mellett, később pedig azt követően is, már miskolci megyei múzeum igazgatói minőségében is fennmaradt. A személyes kapcsolatok, baráti szálak, amelyek őt a tanszék korábbi vezetőivel és munkatársaival összefűzték, a gyakorlatra érkező hallgatók fogadása, segítése, a tehetséges hallgatók számára múzeumi álláshelyek biztosítása, a közösen végzett tudományos munka, közös konferenciák, szakmai rendezvények, közösen írt és szerkesztett kiadványok mind szép dokumentumai a Miskolc mellett is megőrzött debreceniségnek, az intézményünk iránt érzett elkötelezettségének. Nem tisztem most pályarajzot adni, vagy részletesen szólni kutatói, oktatói, múzeumi munkájának egyik vagy másik területéről. Azt azonban biztosan állíthatom: ha egyszer valaki majd megírja a debreceni iskolaként is emlegetett debreceni néprajzi műhely történetét, az nem lehet teljes Szabadfalvi József alkotói életútja nélkül. Tudományos eredményeire, a múzeumszervezésben végzett hatalmas munkásságára joggal tekinthetünk büszkeséggel Debrecenben is. Alkotói munkájának emléke az általa létrehozott értékek: múzeumok, könyvek, kiadványok formájában marad fenn az utókor számára, arcvonásait, kedves, nyugodt hangját, bölcs szavait pedig a pályatársak, barátok, tanítványok emlékezete és szíve őrzi meg még hosszú időn keresztül.