A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

SZABADFALVI JÓZSEF EMLÉKÜLÉS - Feledy Balázs: Szőnyi-művek Rómából Miskolcon

SZÓNYI-MŰVEK RÓMÁBÓL MISKOLCON FELEDY BALÁZS Ez a kiállítás művészeti esemény. Elsősorban művészeti esemény, azonban olyan, mely érintkezik a 20. századi magyar történelemmel, sőt világtörténelemmel, politikatörténettel.

1 A könyvekre mondjuk, hogy: „Habent sua fata libelli" vagyis: a könyveknek is megvan a maguk sorsa (Terentianus Maurus). Átvitt, kiterjesztett értelmezésben: mindennek megvan a maga története, sorsa... Nos, ez bizony így van a képekkel, műtárgyakkal is. Az ókor tárgyai, régészeti emlékei, adott esetben sok ezer kilométert jártak be, hogy pl. amerikai múzeumokban kerüljenek közönség elé. Ez nagyjából békés úton történt. De az európai háborúk sok esetben műtárgyakat, gyűjteményeket hatalmas utakra kényszerítettek - időbeli és térbeli értelemben egyaránt. Nemrég olvashattunk arról, hogy Leonardo Hermelines nő című legendás képe hogyan járta be létezése évszázadai alatt Észak-Itáliát, Lengyelországot, Párizst, majd, hogy újra Lengyelországba kerülvén (és ott még kockázatos háborús kalandokat átvészelve) végül miként került Krakkóba, remélhetően immár végleges helyére. Mindez a magyar kultúrát, művészetet is érintette, méghozzá évszázadokon keresztül. A második világháború aztán újabb tragikus következményekkel járt. Tudjuk, hogy még mindig mennyi magyar tulajdonú mű van például Oroszországban. Nos, messziről indultam, de most már idejutottam, e Szőnyi-kiállításra. Tudjuk, hogy Szőnyi István (1894-1960) családja is a II. világháborút követően szétszakadt. Leányának, Zsuzsának és ifjú férjének, Triznya Mátyásnak menekülnie kellett, és többszöri próbálkozás után végül átjutottak a nyugati határon és 1949-ben Rómában telepedtek le. A tulajdonukban lévő Szőnyi-művek forrása több szálból tevődött össze. Az évek folyamán több kisebb kép, Szőnyi-mü is kijutott hozzájuk (néha kalandos módon, úgynevezetten „illegális" úton, barátok segítőkészségével). Az aczéli döntési mechanizmus (Aczél György, a néhai MSZMP meghatározó kultúrpolitikusa) sajátos huzavonája volt, hogy Szőnyi István halálát követően mely müvek kiszállítását engedélyezték a jogos örökösnek. Valamint: maga a Mester is létrehozott kisebb képeket, olaszországi utazásai, lányánál tett látogatásai során. Most ezek a művek hazajöttek! Mindezt a politika tette lehetővé, hogy rendszerváltás történt, hogy Szőnyi Zsuzsa intenzívebb kapcsolatokat ápol szülőhazájával, s hogy ezt a döntést meghozta, hogy ezek a művek itthon is láthatók legyenek! Ez a kollekció ezt a miskolci alkalmat megelőzően csak 1994-ben Rómában, Szőnyi István születése centenáriumán, valamint az elmúlt év nyarán - hol is másutt, mint - Zebegényben volt látható, így bemutatásuk Miskolcon abszolút kuriózum jellegű. E művek jellemzően a Mester késői időszakából valóak, s ez is különlegessé teszi őket. S különlegessé teszi a kiállítást a Herman Ottó Múzeum döntése is, hogy a „vendéganyagot" kiegészíti egy-két saját tulajdonában lévő Szőnyi-munkával. Jó döntés volt! Ahogy belépünk, azonnal míves rézkarcokat látunk, melyek itt Miskolcon, a 20. századi magyar képgrafika központi helyszínén is sugározzák alkotójuk kivételes szakmai inven1 Elhangzott a Szönyi-kiállítás megnyitóján, Miskolcon (2008. március 13.)