A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

SZABADFALVI JÓZSEF EMLÉKÜLÉS - Ujváry Zoltán: Emlékezés Szabadfalvi Józsefre

UJVÁRY ZOLTÁN Szabadfalvi Józsefre való emlékezésem olyan, mintha a testvéremre emlékeznék. Közel 20 éven át együtt voltunk, jóban-rosszban. 1955-től 1973-ig, 18 évig egy szobában dolgoztunk. A kapcsolat akkor sem szakadt meg, amikor Őt a Hennán Ottó Múzeum élére kinevezték. A tanév mindkét félévében hetenként átjárt az egyetemre előadásait, szemináriumait megtartani. A jelenlévők közül sokan tudják, hogy én is gyakorta megfordultam itt. Úgy is mondhatom, élete végéig szoros emberi, munkatársi kapcsolatban voltunk. Ez a szinte ifjúkori néprajzi terepmunkával, a kezdeti egyetemi munkával kezdődött. Jóska írja önéletrajzában az egyetemi munkájának kezdetéről, amikor már együtt voltunk: „Hosszú éveken át mi voltunk a tanszék mindenesei, néhány évig az adminisztrátorai is. Ujváry Zoltán dolga volt oktatási munkája mellett a könyvtár, én a folyóiratállományát kezeltem, rendeztem és leltároztam, valamint intéztem a tanszék nemzetközi kiadványcseréjét." E feladatok mellett Gunda Béla professzorunk Szabadfalvi Józsefnek számos egyéb feladatot is adott. Megkövetelte tőle - persze tőlem is -, hogy pontosan 8 órakor bent legyen, legyünk a tanszéken. Jóskát kezdetben oktatói feladattal nem bízta meg. Akkoriban még nem volt főszak a néprajz. A tájékozódó, a speciálkollégiumra jelentkezőknek Gunda professzor és olykor a tanársegéd tartott órát. Szabadfalvi Józsefre a diákok tudományos munkájának a figyelemmel való kísérését, szakirodalomban, terepmunkában való segítését bízta. Voltaképpen Szabadfalvi Józsefnek a tanszéken, a Magyar Tudományos Akadémia státuszában a tudományos kutatás volt a fő feladata. Még hallgató volt, amikor megkapta első kutatási témáját, a debreceni mézeskalácsosságot. Tudományos eredményeiről nem szólok, erről már hallottunk referátumot, azonban megemlítem, hogy nagy jelentőségű müveit a tanszéken végezte. Hallgatóink számára is sokat jelentett irányító, precíz munkássága. Ő a tárgyi néprajzi stúdiumoknak volt a kitűnő tudója és oktatója. Amikor Gunda professzor Ford-ösztöndíjjal egy évre az Egyesült Államokba utazott, bizonyos óráinak megtartására Szabadfalvi Józsefet kérte fel. így például az általános néprajzi előadást is, amely minden oktató számára jelentős feladatot jelent a felkészülést illetően is. Bár akadémiai kutató státuszban volt, 1967-től mindvégig tanított, évről évre újabb és újabb oktatói feladatot látott el. Tette dolgát tisztelettel és becsülettel. Diákokat nevelt a tudományos munkára, a tisztességre, a becsületre, ami alapja akár egyetlen szemináriumi dolgozatnak is. Becsültem őt, nemcsak mint tudományos kutatót, hanem mint tanárt is, aki úgy kezdte a diákokkal a konzultációt: „Mondja kedves, mi a gond?" És akár órákig elbeszélgetett a „kedvessel". Az első cikkek megírásában is gondosan segített. A diákoknak ő volt a Jóska bácsija, s az maradt mindvégig az összes tanítvány körében. A debreceni egyetemi éveket tömören úgy jellemezhetem, hogy legfontosabb volt a tudományos munka, a terepkutatás és a tanítás, ifjú kutatók, muzeológusok nevelése.