A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

SZABADFALVI JÓZSEF EMLÉKÜLÉS - Ujváry Zoltán: Emlékezés Szabadfalvi Józsefre

És ennek nem volt időhatára. Amit elkezdtünk az egyetemen, folytattuk otthon. Jóska önéletírásából idézek: „két- és félszobás lakásunk hálófülkéjét alakítottuk át dolgozószobának. Hosszú évekig minden szabadidőmet és az éjjelek első felét itt töltöttem, szorgalmas munkával hatalmas anyagot halmoztam össze." Az eredmény: közel négyszáz publikációjelentős monográfiák. De azért ne gondolja senki, hogy csak robotoltunk, szerzetesi életet éltünk. Tanszéki összejövetelek, családi piknikek, kirándulások színesítették napjainkat, éveinket. Akkor még a munkatársak tisztelték, becsülték, szerették egymást. A kapcsolat és a barátság a miskolci kinevezés után sem szakadt meg. Sőt! Számomra és a tanszék számára rendkívül fontos feladatvállalás segítője lett Szabadfalvi József. A tanszék az időben intenzív kutatómunkát végzett Gömörben. írott vagy íratlan szabályok szerint a megyei múzeumigazgatóság területére tartozó megyében való gyűjtéshez az igazgató hozzájárulására, támogatására nagymértékben szükség van. Ebben a munkában áldozatkész segítő partnerünk lett Szabadfalvi József és számos munkatársa. Jóskával többször voltam nemcsak az ideáti, hanem az odaáti Gömörben is. Szoros kapcsolat alakult ki a rozsnyói múzeummal. Jóska a Gömör néprajza számára népművészeti tanulmányt írt. Megjelentetésre vár. Ezeknek az éveknek egyik nagy eredménye a Gömöri Múzeum létrehozása. Kezdeményezésem aligha valósul meg Szabadfalvi József és a szintén áldott emlékezetű Farkas Pál nélkül. A megcsonkított ország megcsonkított megyéjének lett múzeuma Putnokon, homlokán a felirattal, hogy lássák a szlovák atyafiak is, hogy mi - bár szerényebb körülmények között - pótoltuk azt, amit ők ingyen kaptak Rimaszombatban. Szabadfalvi József születésének 60. évfordulójára ünnepi kötetet szerkesztettem. Abban áttekintettem addigi életpályáját. Engedjék meg, hogy idézzem az írás utolsó sorait: „Gazdag az az életút, amelyet Szabadfalvi József eddig megtett. Munkahelyén és a magyar néprajzi társadalomban megbecsülés övezi. Humánus, bölcs, nyugodt vezető, készséges munkatárs és barát. Széles látókörű ember, nagyszámú bizottság tagja, elnöke, tudományos és közéletünk tevékeny résztvevője. Az ő nagy munkabírása és dinamizmusa az újabb és újabb feladatok kitűzésében és megvalósításában ellentmond évei számának. Kiteljesedő életpályáján még számos feladat vár rá: ifjú etnográfus nemzedékek nevelése az egyetemen, a múzeumügy szolgálata és további tudományos művek írása." Ezt az ügyet szolgálta élete végéig. Hadd szóljak még végül az udvarias, a nemes lelkű emberről. Jellemének, műveltségének hű tükre az a levél, amelyet születésnapja után nekem írt: „Kedves Zoltán! Még mindig nem tudok megindulás nélkül visszagondolni mérhetetlen kedvességedre, amellyel mérfóldköves születésnapom megünneplését megszervezted, megszerveztétek. Hálás szívvel mondok köszönetet elsősorban Neked, de rajtad keresztül a tanszék teljes közösségének mind az ünnepi rendezvényért, mind pedig a szép kötetért. Külön köszönetet szeretnék mondani a bevezető oldalak költői megfogalmazású, nem kevés túlzást is tartalmazó méltató oldalakért. Jóval nagyobb volt a méltatás mint az érdem. A június 10-e olyan volt számomra mint egy nap a boldogság szigetén. Őszinte barátsággal ölel: Szabadfalvi József Tisztelt Emlékezők! Egy nagyszerű embert veszítettünk el 7 évvel ezelőtt. Igaz barátra, tudós emberre emlékezünk ma!