A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

SZABADFALVI JÓZSEF EMLÉKÜLÉS - Bodó Sándor: Szabadfalvi József kutatásai a kézművesség és a népművészet témakörében

SZABADFALVI JÓZSEF KUTATÁSAI A KÉZMŰVESSÉG ÉS A NÉPMŰVÉSZET TÉMAKÖRÉBEN BODÓ SÁNDOR 1998-ban jelentette meg a miskolci Hennán Ottó Múzeum Szabadfalvi József munkásságának bibliográfiai adatait tartalmazó kötetet. A kötetben szerepel a valaha volt legkiválóbb munkahelyi főnököm szubjektív hangú, egészében és részleteiben is őszinte önéletírása. Feladatom szempontjából fontos megjegyzése szerepel az önéletírásban, amikor kifejti: „tudományos munkásságom úgy alakult, hogy legalább minden tíz évben egy-egy újabb témakört választottam az előzőek mellé. Talán ez óvott meg a belefáradástól!" Nos, a tudósi habitus bölcs meglátását tükrözi ez a megjegyzés, másként mi e konferencia alkalmából talán csupán egyetlen előadásban/megemlékezésben idéznénk szeretett tanárunk és egykori megyei múzeum igazgatónk korán eltávozott alakját. Feladatom szerint Szabadfalvi József munkásságának kézműves ipartörténeti és népművészeti eredményeiről igyekszem áttekintést nyújtani. Bibliográfiai adatai 1954-től kezdve szembetűnően mutatják a mézeskalácsos mesterség (ezzel együtt persze a magyar méhészet) és a feketekerámia iránti érdeklődését. Szakmai és ismeretterjesztő cikkek, hírlapi írások jelentek meg kezdetben a debreceni, nyíregyházi, karcagi mézeskalácsosságról, a viasz feldolgozásáról és a gyertyakészítésről, s általában a méhészkedésről. Belekóstolt kedves Mesterünk a mézsörkészítés (márc, méhser főzésének) és fogyasztásának magyarországi gyakorlatába/élvezetébe. A történeti adatok interpretálásával bemutatta tanulmányában a mámorító ital fogyasztásának európai és közel-keleti írásos emlékeit Zoroastertől Arisztotelészen és Pliniuson át a Nibelung-énekekig, Comeniusig és - mondjuk - Takács Sándorig. írását azzal az érdemleges megállapítással zárja, mely szerint „a méhsör a legősibb italok közé tartozik", s főként a szőlőmüvelés meghonosításáig ismerték a régi klasszikus, mediterrán kultúra népei. Ősi ital a germánoknál. Utóbbi megállapítást alá is támasztja annak felidézésével, hogy a germánok a legnagyobb boldogságot úgy képzelték el, hogy a Walhallába jutott hősök a vadászatról hazatérve, hatalmas ivószarukból iszogatják a méhsört, mellyel a bájos Walkürök fáradhatatlanul kínálgatják őket. Szabadfalvi Józsefnek már ezekben a korai műveiben is erőteljesen megnyilvánul szélesebb művelődéstörténeti érdeklődése. Jó példa erre a magyar mézeskalácsosság kialakulásának kérdéséről írott tanulmánya is. Felvázolja a mesterség eredetének kérdéséről vallott korábbi nézeteket, majd a történeti adatok és a nyelvemlékek révén pontosítja ismereteinket: valószínűtlennek tartja, s igaza van, hogy a mézeskalácsosság antik pannóniai örökség lenne, de Bátky vagy Viski véleményével szemben (akik XVII. századi német hatásnak vélték a mesterség magyarországi átvételét) adatokat ismertet a kézművesség középkori ismeretéről. Ugyancsak nagyon korán megmutatkozott a fazekasművészet, egészen pontosan a magyar feketekerámia és alkotói iránti érdeklődése. Számos írásban foglalkozott az alföldi feketeedényekkel, a feketekerámia ornamentikájával. 1958-ban és 60-ban német és magyar nyelvű tanulmányokat tett közzé a magyar feketekerámiáról és kelet-európai