A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

INTERETNIKUS KAPCSOLATOK ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON - Hazag Ádám: Cigányösszeírások statisztikai elemzése az északkelet-magyarországi régióban

kellett válaszolniuk az ezzel megbízottaknak, illetve alanyaiknak, a hiányos összeírásokat azonban nem fogadták el, ezért az eljáró hatóságok sokszor saját „elképzeléseikkel" töltötték ki a hiányt. Természetesen a cigányságnak sem állt érdekében, hogy minden esetben valóságos adatokkal szolgáljanak. Mária Terézia rendeleteit látva, tudjuk, hogy minden letelepedett cigány lakosnak munkával kellett rendelkeznie, valamint állandó lakóhellyel, ezért nem lehetünk biztosak az általuk szolgáltatott adatok bizonyosságában. Az is előfordult, hogy egyes csoportok éppen az összeírás elől menekülnek más vármegyékbe.

21 Újabb problémát jelent az ekkor Magyarországra bevándorló oláh cigánycsoportok jelenléte, hiszen mint új népcsoport még nem tudott beilleszkedni a társadalomba. A vándorlók nagy részét ebben az időben valószínűleg ök alkották. A 18. század második felének forrásait tekintve úgy vélhetnénk, hogy a cigányság nagy része továbbra is vándorló életmódot folytatott, hiszen a feljegyzések elsősorban őket említik meg. Az összeírások elemzésének célja kettős, egyfelől megközelítő képet kaphatunk a 18. század magyarországi cigányságának számarányáról az érintett területeken, másfelől, mivel az összeírások nem csak puszta számadatokat tartalmaznak, egyéb fontos statisztikai adatok megállapításához is segítséget nyújtanak. Az országos szintű felmérés a rendelet szerint egységes, így a későbbiekben könnyebben feldolgozható volt. Az összeírásban szereplő kérdések sorrendben: a megkérdezett vezetékneve, keresztneve, életkora, foglalkozása, vallása. Ezt követően jegyezték fel a családra vonatkozó adatokat, mint feleség vezeték- illetve keresztneve, gyermekeik keresztneve, külön fiúké és lányoké, életkoruk, valamint azt, hogy mely településen lettek összeírva. Az elemzést ebben a sorrendben tartom fontosnak elvégezni, szem előtt tartva egy már korábban Pest megyével kapcsolatos összeírás elemzésének módszereit.

22 Azonban kisebb eltérések itt is mutatkoznak, hiszen például Szepes vármegye összeírásában megtalálhatjuk, azt is, hogy a megkérdezett család mely földesúr, vagy birtok szolgálatában áll. Negatív eltéréseket is tapasztalhatunk, szintén Szepes vármegye II. járásában nem jegyezték fel a felnőttek életkorát, míg gyermekeikét hiánytalanul megtalálhatjuk. Az említett elemzés kitér az előforduló vezetéknevek férfiaknál és nőknél megjelenő gyakoriságára, melyből házasodásra vonatkozóan von le érdekes következtetéseket. Az összeírások elemzésénél nem végeztem hasonló vizsgálatot, de a vezetéknevek egy-egy településen való gyakorisága rávilágít a cigányság hagyományos életmódjára. Ahogy mai példák is mutatják, a cigányok szerveződésének alapja a nagycsalád volt, ahol általában 2-3 generáció is együtt élt. Ez a nagycsalád a rokonsággal kiegészülve alkothatott egy-egy akár több száz fős csoportot is, akik együtt vándoroltak. Érdekes lehet megvizsgálni azt, hogy mi maradt ebből a hagyományos nagycsaládi szerveződésből a letelepítések után. Ha egy-egy települést veszünk alapul megnézhetjük, hányféle vezetéknév fordul elő, ez alapján megállapítható, hogy az adott településen egy teljes nagycsalád telepedett-e le, vagy a cigány lakosság kisebb családi részekből tevődik-e össze. Az összeírások alapján nem mondhatjuk bizonyítottnak a településeken történő nagycsaládi megtelepedéseket, bár Gömör vármegyében Keszi településen élő négy családból három, illetve Alsó-Szuhában kizárólagosan öt családot számláló Szajkó család, valamint Torna vármegyében gyakran előforduló Ruszó, Ruszu családnév arra a következtetésre ad okot, hogy elmondhassuk, esetenként előfordulhatott egy-egy nagyobb rokoni közösség 21 Tóth P., 1994. 15. 22 Magyarországi cigányösszeírás a 18. században. 1992. 15-20.