A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

INTERETNIKUS KAPCSOLATOK ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON - Hazag Ádám: Cigányösszeírások statisztikai elemzése az északkelet-magyarországi régióban

egy helyre települése. A cigányság körében éppen úgy, mint ebben az időszakban más népcsoportoknál is jelentős volt az eredeti családnév elvesztése, illetve átalakulása. A cigányságnál is jól megfigyelhetőek ezek a sajátosságok a vezetéknevek esetében. Sokszor láthatunk például foglalkozást jelölő neveket, mint Lakatos, Kolompár, Rézmíves, de negatív jelzőkkel is találkozhatunk, ilyen az Alsó Sajóban élő Tolvaj, a Kesziben élő Rongyos család, de olyan meghökkentő családnév is előfordul, mint a Lukovistyében található Halál család. A keresztnevek vizsgálatával kapcsolatosan egyetlen érdekes momentumra bukkantam, ez pedig az apa keresztnevének öröklődése a fiúgyermekek körében. Sok családban a legidősebb fiúgyermek örökli apja keresztnevét, de inkább jellemző, hogy csak a második, harmadik fiúgyermek. Ennek okára nem találtam magyarázatot, lehet valamilyen szokás, bár ilyennel eddig nem találkoztam, esetleg a magas gyermekhalandóság miatt az elsőszülött megkapta ugyan apja keresztnevét, halála után már csak a soron következő fiúgyermek kaphatta meg azt. A családi kapcsolatok feltérképezése is nehézségekbe ütközik, hiszen sok esetben nem hivatalos házasságokról van szó a cigányság esetében. A mai napig is élő hagyomány a cigányság körében a leányrablás, melynek sokszor nem része az egyházi, illetve hatósági eskü, a házasságot kizárólag a közösség szentesíti, ezeket a kapcsolatokat legtöbbször, ha gyermekük is volt, házasságnak minősítették. Másik probléma, hogy az összeírást végzők minden olyan férfit, aki külön háztartásban élt, külön családként jegyeztek fel, attól függetlenül, mennyi idős.

23 Az összeírásokban megtalálhatjuk a családfő foglalkozását is, ennek elemzése ugyanakkor egy sor problémát vet fel. Mária Terézia rendeletei mint láthattuk hátrányosan érintették azokat a cigány családokat, ahol nem volt legalább egy munkával rendelkező személy, ezért érthető, hogy mindenképpen szerettek volna megnevezni valamilyen munkaterületet, melyben dolgoznak. Ez volt az érdeke az érintett településnek is, hisz szintén a rendelet kötelezte őket arra, hogy a cigány lakosságnak munkát adjanak, megélhetésüket biztosítsák. Ennek következménye az lett, hogy az összeírások adatai szerint egyes településeken kirívóan nagy számban találunk egyazon foglalkozást üző embereket. Bizonyságot akkor nyerünk, amikor összehasonlítjuk egy-egy ilyen település egyazon szakmát folytató embereinek számát az összlakosság számával. Gömör vármegye esetében egy 1785-ből származó népszámlálási adatsor áll rendelkezésre, melynek alapján az összehasonlítás elvégezhető. Ennek bizonyítására leginkább a legelterjedtebb cigányság által űzött foglalkozás, a kovácsmesterség ad lehetőséget. A kovácsolás egy adott felvásárló közösséget tud ellátni termékeivel, nem úgy, mint a például szintén hagyományos cigánymesterségnek számító zenélés. Ezek alapján több településen is kirívó számarányokat találunk, ilyen például Oláhpataka, Felső-Sajó vagy Szkáros, ahol 15-20 családra jut egy-egy kovács. Ha ezt kiegészítjük azzal, hogy valószínűleg az illető települések nem csak cigány kovácsokkal bírtak, akkor a számarány még kirívóbb. A foglalkozás felmérése egy másik problémát is felvet, mely talán megmagyarázhatja a fentieket. Szepes vármegye esetében egy járásban találkozhatunk új foglalkozási megnevezéssel, ez a faber ferrarius. Az előző elemzések alkalmával a faber megnevezést egyértelműen, mint kovácsot értékeltem, de ezen egy járásban található külön elnevezés az eredeti állás23 Ilyen példa akad Gömör vármegyében, ahol Alsó-Szuhán a 13 éves Váradi Georgiust külön jegyezték fel.