A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

INTERETNIKUS KAPCSOLATOK ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON - Tóth Arnold: Az utolsó óra után - a görömbölyi ruszin folklór

AZ UTOLSÓ ÓRA UTÁN - A GÖRÖMBÖLYI RUSZIN FOLKLÓR TÓTH ARNOLD Már a magyar népzenekutatás kezdeti korszakában (az európai etnográfiai érdeklődés más területeihez hasonlóan) testet öltött a huszonnegyedik óra, az utolsó pillanatok képzete, hiszen a gyűjtök a terepen rendre a „Bezzeg az én időmben!..." felkiáltásokkal, azaz olyan véleményekkel találkoztak, melyek szerint a pillanatnyi helyzet a letűnt, mesés aranykor állapotainak már csak halvány lenyomata lehet. A múltat már a múltban is hajlamos volt szépíteni a „szegény embernek a gyereke". Mindezek nyomán hamar kialakult és széles körben elterjedt a nézet, mely szerint a folklór halálra van ítélve, sőt, tulajdonképpen az már egy letűnt kor attribútuma, és ha mégis, szemtől szemben szembesülünk valamely szeletével, az csakis a „velünk élő történelem", az elveszett Éden (Pilinszky) panoptikumának furcsa helyzetéből adódhat. Mintha itt, Kelet-Közép-Európában a történelmünk velejárója lenne az egyes pillanatok meg-megmerevedése. Azóta közhelyszerűvé vált a hagyományok pusztulásának artikulálása, és a mai népzenekutatókra ennek nyomán illik ártatlanul rácsodálkozni, majd nagy, kerek, boci szemekkel feltenni a kérdést: „És még mindig van mit gyűjteni?" Van bizony.

1 Zsimni viter duje, mamo (Hideg szél fúj, édesanyám) címmel, „Az utolsó óra után - Görömbölyi ruszin folklór" alcímmel, a miskolci Ruszin Kisebbségi Önkormányzat kiadásában 2004-ben jelent meg az a CD hanglemez, amelynek első bemutatására 2005 januárjában került sor a miskolci Herman Ottó Múzeumban. Ezt 2005 áprilisában egy angol nyelvű bemutatás és a görömbölyi ruszin identitásról megtartott előadás követte Krakkóban, egy, a Jagelló Egyetemen rendezett nemzetközi néprajzos-antropológus konferencia keretében. így a 2007. november 5-6-i miskolci nemzetiségi konferencia immár a harmadik alkalom, ahol a kiadvány méltatása és elemző bemutatása megtörténhetett. A lemez 36 perc terjedelemben 45 folklóralkotást (egyházi éneket, népdalt és prózai illetve verses kisepikai szöveget) tartalmaz; jellegét tekintve szerkesztett és publikált gyűjtés, terepen rögzített, dokumentatív célzatú hangzóanyag. A kiadvány létrejötte két szándék szerencsés és egyidejű találkozásának köszönhető. Egyrészt a Herman Ottó Múzeum néprajzi kutatásainak egyik terepe a város szélén elhelyezkedő, 1950 óta annak közigazgatásilag egy városrészét jelentő Görömböly. Az egykor ruszinok lakta település az 1990-es években erőteljesen érdeklődni kezdett saját múltja és történelme iránt. Ez az érdeklődés összekapcsolódott az egykori falu (jelenlegi városrész) őshonos és újabban betelepült lakosságának a közösségi önszerveződésre, a közművelődés fejlesztésére, a lokális identitás megerősítésére tett kezdeményezéseivel. A múltkeresés ejól kitapintható áramához kapcsolódva a korábbi Borsod-Abaúj-Zemplén megyei múzeumigazgató, dr. Szabadfalvi József kezdett kutatómunkát az 1990-es évek második felében, hallgatók és néprajz szakos múzeumi gyakornokok bevonásával. „Falu a városban" címmel 1999-ben megírt monográfiája kéziratban maradt, majd halála után, 2002-ben a múzeum Néprajzi 1 Agócs G, 2008.