A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

INTERETNIKUS KAPCSOLATOK ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON - Tóth Arnold: Az utolsó óra után - a görömbölyi ruszin folklór

Adattárába került, görömbölyi gyűjtéseinek összes anyagával együtt. Ennek a munkának a folytatása, kiegészítése, és reménység szerint a monográfia megjelentetése múzeumunk tudományos céljai közé tartozik.

2 Szabadfalvi József gyűjtése és a monográfia elkészült kézirata a jelenkutatás és a szociológia félé mutat. Nagy hangsúlyt fektet a huszadik század második felében lezajlott változásokra, a település faluból városrésszé való átalakulására, a több hullámban beköltöző idegenek identitástudatának formálódására, illetve a falu és Miskolc gazdasági, népesedési, művelődési kapcsolatrendszerére. Ugyanakkor Görömböly helytörténeti vonatkozásait, a település ruszin nemzetiségi jellegét és annak „hagyományos" néprajzi jelenségeit csak részben, bevezető jelleggel dolgozza fel, gyűjtései folklóranyagot pedig egyáltalán nem tartalmaznak. Ezért a tervezett folytatásban a hézagok kitöltése végett a ruszin nyelvű folklór került az érdeklődés homlokterébe. A CD létrejöttének másik mozgatórugója a miskolci Ruszin Kisebbségi Önkormányzat volt. A görömbölyi ruszinok a rendszerváltozás óta számos alkalommal kerültek kapcsolatba más hazai kisebbségek képviselőivel, illetve a ruszinság szomszédos országokban élő közösségeivel. A különböző rendezvényeken, találkozókon látott hagyományőrző énekegyüttesek és tánccsoportok műsorai, és az általuk készített, árusított hangfelvételek inspirálták a görömbölyieket arra, hogy igyekezzenek rögzíteni és dokumentálni a saját anyanyelvű folklórjukat. E kétféle szándék találkozásának eredményeként valósult meg 2004-ben az a gyűjtés, amelynek során felkerestük a ruszin nyelvet még többé-kevésbé beszélő legidősebb generáció tagjait, rögzítve a valamikori ruszin énekes és szöveges folklór emlékezetben megmaradt reliktumait. A többórányi hangfelvétel letisztázása, megvágása, szerkesztése után a kisebbségi önkormányzat gondozásában látott napvilágot az anyag, CD és magnókazetta formájában. A címválasztás szándékosan utal arra a metaforára, amely a tudományszak önállósodásának kezdetei óta jelen van az etnográfiai és folklorisztikai gondolkodásban. Az „utolsó óra," vagy „huszonnegyedik óra" mítosza lényegében a néprajztudomány történeti időszemléletét és kutatás-módszertani alapelveit is a kezdetek óta meghatározta, sőt számos esetben meghatározza ma is. Közkeletű vélekedés szerint az „etnográfiai jelen" a még élő legidősebb generáció emlékezetének megszólaltatásával elérhető időtartományt jelenti, tehát napjainkban a hagyományos interjú módszerével elérhető adatok alsó időhatára az 1930-as, 1940-es éveknél húzódik. Ebben a paradigmában a „huszonnegyedik óra" egy állandóan jelen lévő tényező, hiszen a mindenkori legidősebbek tudásának megismeréséhez valóban folyamatosan az utolsó órában vagyunk. A címben szereplő metafora már a huszadik század elején, a népzenei gyűjtések megindulásakor felbukkant, és maga Kodály Zoltán is a „huszonnegyedik óra" szorításában érzékelte saját tevékenységét az 1910-es években. Az 1960-as, 1970-es években, az addig viszonylag egységes műveltségű falusi parasztság kultúrájának gyökeres átalakulásakor a kifejezés használata a tudományszak szóhasználatában és a társadalmi közbeszédben egyaránt felerősödött.

3 2 Ehhez kapcsolódóan a néprajzi gyűjtemény törzsanyagában található 26 darabos, Görömbölyön gyűjtött tárgyi kollekció is kiegészítésre került. 2001-ben Dulai Andrástól 8 db pásztormüvészeti tárgyat, 2004ben pedig Kurilla József gazdaember hagyatékából 36 db textíliát vásárolt a múzeum. 2006-ban pedig egy komplex családtörténeti, hadtörténeti, irodalomtörténeti, folklorisztikai kutatás keretében dolgozták fel a múzeum munkatársai Marsaiké Mihály görömbölyi illetőségű őrmester, később hadifogoly kéziratos naplóját. Lásd ehhez Békési G.- Tóth A., 2006. 558-571., illetve a Herman Ottó Múzeum Évkönyve 2006. évi XLV. kötetének további vonatkozó tanulmányait. 3 Kósa L., 2001. 242.