A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

INTERETNIKUS KAPCSOLATOK ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON - Bődi Erzsébet: A néprajzi kutatások hatása a Derenkről kitelepített lengyelek identitására

A to Zydzi nie sluchali Krista pana u

lapili Ulapili, ulapili Na okrutny kríz pribili Ezt a zsidók nem hallották Krisztust mégis elfogták, Elfogták, megfogták Borzalmas keresztre szegezték. VI. Jego mátka pod nim place Krici place lituje go O sinu moj o jedyny Cierpis muki a prez winy. VI. Keservesen sír anyja a kereszt alatt Fájdalmasan könnyez a bánat miatt Ó fiam, egyetlenem, Miért súlyos kínokkal szenvedsz bűnök alatt. VII. Cierpim, cierpim za tych gresnych Zeby oni z piekla wysli, Z piekla, z piekla horucego Do kralostwa niebieskiego. VII. Szenvedek, szenvedek mások bűneiért, Hogy szabaduljanak pokolból, A pokolból, a mély sötét poklából S jussanak el a királyi mennyországba. VIII. A ty Petro co tam stoisz Corn si matku niepokoisz Spokojze ju jako swoju Budzies ty mac matku swoju. VIII. És te Péter miért állsz ott, Miért izgatod anyámat Vigasztald öt mint sajátodat Mert tiéd is lesz ö sajátod. Az önazonosság, az identitás megfogalmazása szoros tartalmi kapcsolatban van az autonómia fokozatával. A kulturális autonómia mellett a vallás és a hitélet autonómiája is szükségessé válhat. Ez a szükség tudatosan akkor fogalmazódik meg az érintettek oldaláról, ha az egyház ezt felismeri. A néprajzi megfigyelések arra engednek következtetni, hogy a volt derenkiek lelkébe nagyon mélyen beivódott saját(os) vallásuk megélése. Talán ezért is vállalják fel a lengyel zászló kitűzését templomaikban, közösségi nagy ünnepek alkalmával a lengyel papok misézését. Mindezek ellenére úgy vélem, hogy vallási hitéletüket (még vagy már) a lengyel papok lelkészi teendőikkel nem tudják megnyugtatóan teljesíteni. A derenki búcsún is a magyar és a lengyel papok egymás mellett celebrálják a misét. Nagy szükség lenne a lengyel lelkületű papokra, hiszen a civil élet, az önkormányzatok cselekedetei egyre gyakrabban és fokozottabban bekapcsolódnak az egyházi hitéletbe. A kérdés az, hogy a lengyel katolikus egyház valamelyik szervezete vagy netalán az igen tiszteletre méltó Lengyel Templom és Plébánia, mely Budapest-Kőbányán létezik, felvállalja-e a volt derenkiek vallási autonómiájának kialakítását, megformálását. Jelenleg van-e ilyen szándék? Milyen egyházi alakulatnak lesz hozzá jogköre, és mi módon? Én úgy gondolom, hogy a lengyel történelmi tudat erősítése mellett a vallási tudat lengyel értékekkel való feltöltésére is fogadókészséget mutatnak a derenki utódok. Csak