A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

INTERETNIKUS KAPCSOLATOK ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON - Bődi Erzsébet: A néprajzi kutatások hatása a Derenkről kitelepített lengyelek identitására

ezt a kérdést a szétszóródott falvakban csakis helyben lehet megoldani, az érintettekkel közösen. Ezt a feladatot már nem lehet Budapestről irányítani. Az ilyen munka hosszú időt vesz igénybe, de fáradozással új értékeket teremt(het). Nagyon fontosnak tartom a nem érintettek közül származó, de az embertársak iden­titását megértő és elősegítő személyek pozitív minősítését. Derenkért ma már nagyon so­kan cselekednek jót. Talán a legtöbbet a falu közvetlen szomszédságában fekvő Szögliget polgármestere, Török Gábor tette. Szögliget tanácselnöke volt, majd polgármestere lett. Jól ismeri Derenket, a derenkiek történetét, kitelepítésüket. Szögliget is fogadott be de­renkieket. Leggyakrabban ők jártak vissza a romfaluba. A leszármazottak az új érában lengyel kisebbségi önkormányzatot hoztak létre Szögligeten. Összefogással az újraélesztett általános iskolába be szeretnék vezetni a len­gyel nyelv oktatását. Török Gábor mint Szögliget polgármestere és egyben a derenki terü­let elöljárója felújította a Szögligetről Derenkre vezető utat. Személyi és tárgyi eszközöket biztosított a derenki búcsú megszervezéséhez. Fogadta és elszállásolta a Lengyelországból érkezett búcsúsokat. Segítséget nyújtott a derenki emlékhely kialakításában. Törekedett arra, hogy Szögliget kishatár-átkelöhely legyen Szlovákia felé, így remélhető, hogy a tu­ristaútvonal, mely Derenk területén vezet át, látogatottabb lesz a jövőben. Mindezekért a tettekért az Országos Magyarországi Lengyel Önkormányzat Magyarországi Lengyelség Szolgálatáért díjjal tüntette ki Török Gábort. A díjat a Magyarországi Lengyelség ünne­pén adták át, amit Szent László király tiszteletére minden évben László napján, június 27-én tartanak meg Budapesten nagyszámú külföldi és hazai résztvevő jelenlétével. Mint láthatjuk, a kisebbségben élő derenki lengyelek nemzetiségi identitása nap­jainkban sok forrásból táplálkozik és sokféle irányból építi fel támfalait. A derenki len­gyel nemzetiségi identitás egy időszakban, a 20. század második felében kiüresedett. Újraformálásához egyik (kezdeti) biztos lépcsőfokot a néprajzi kutatások adták. Ezek hiteleseknek bizonyultak, mert amikor már az érintett közösségek tudatosan maguk is újra akarták önazonosságukat, akkor a néprajzi kutatások alapján vált egyre dinamiku­sabbá a történeti, kulturális, muzeális emlékhelyek kialakítása. A közösségek olyan ese­ményeket vállalnak fel, amelyek alkalmat adnak az újbóli egymásra találásra, identitást megerősítő közösségi hálózat kiépítésére, a kulturális autonómia megvalósításához olyan kis létszámú csoportokban is, mint amilyet az ún. derenkiek leszármazottai képeznek. Ezt a közösséget már nem az azonos tárgyak világa (pl. viselet, egyforma lakóházak, hasonló életmód), az azonos munkahely köti össze, hanem múltjukkal összefüggő azonos gondol­kodás, az azonos tartalmú misztérium kialakítása. IRODALOM Akácz László 1969 Lengyel falu Magyarországon. Emöd-Istvánmajor lakói. Észak-Magyar­ország, december 21. 1970 Borsod lengyeljei. In: Napjaink 9/12. 12. Bin dor ff er Györgyi 2001 Kettős identitás. Etnikai és nemzeti azonosságtudat Dunabogdányban. Budapest

Next

/
Thumbnails
Contents