A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)
INTERETNIKUS KAPCSOLATOK ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON - Bődi Erzsébet: A néprajzi kutatások hatása a Derenkről kitelepített lengyelek identitására
Sutarski, ]3 aki ettől kezdve szinte napjainkig nagyon sokat tett és tesz a magyarországi lengyelség összetartásáért, tartalmas kulturális-tudományos élet megszervezéséért, a vasárnapi lengyel iskolák működéséért. Ennek a találkozónak köszönhető a lengyel nyelvoktatás bevezetése az emődi általános iskolában. A tanítást Bubenkó Valéria™ vállalta fel, aki Istvánmajorból elsőként szerzett felsőfokú intézetben diplomát. Ezen a megbeszélésen a nyelvész Hemmert Mária is részt vett, aki már 1970-ben doktori disszertációt írt a közösség nyelvéről. A néprajzi monográfiákat - különösen a táplálkozási szokásaikról" - szívesen olvasgatták az érintettek. Bár meg kell jegyezni, hogy ezek az írások elsősorban a szaktudomány felé szóltak, tudományos hangvételük miatt a helyiek eleitől végig nem olvasták el még a komolyan érdeklődők sem. Személyes kapcsolatokból és a hatósági emberek látogatásából többet merítettek, mint a róluk szóló írások tartalmából. A néprajzi kutatások tudományos szinten igazolták, hogy az adott kultúra történeti rekonstrukciója csakis kulturális mozaikok nyomán lehetséges és nem holisztikusán. Ezek a mozaikok viszont karizmatikusán jellemzik az adott közösség kulturális örökségét. Az istvánmajori idősek visszaemlékezésében nagyon pontosan élt még a magashegyi pásztorkultúra, az erdöélés, az erdőgazdálkodás, a fakitermelés, szénégetés, mészégetés, a fuvarozás teljes kultúrköre, annak ellenére, hogy ezekkel a tevékenységekkel 30-40 éve felhagytak. A magashegyi juhtartással még korábban, a 19. és 20. századfordulón. Hiszen az 1880-as években bevezetett erdöhasználati jog rövid idő alatt lehetetlenné tette a legeltető juhtartást. Az emléke (a pásztorkodás szókincse, eszközei, a legeltetés technikája) viszont továbbélt az idősek emlékezetében, mert nem egyszerűen egy gazdálkodási ágazat befejezéséről volt szó, a lakosság munka- és élettere gyökeresen megváltozott. Beszűkült a településre, a falu határába. Ez az élettér viszont kicsinek bizonyult. Minden család részére nem biztosított megélhetést. A lakosok elszegényedtek. 16 Ebből a helyzetből Miskolc és Tokaj irányába mezőgazdasági részmunkára jártak el, északabbra fekvő tornai és gömöri városokban pedig kereskedtek. Mivel tudtak egy szláv nyelvet és magyarul is beszéltek, kereskedelmi ténykedésüket eredményesen bonyolították, azt nyelvi nehézség nem akadályozta. A pásztorkodás mellett a korábbi táplálkozási szokások, ételek, ide kapcsolódó gesztusok és a népi mitológia hagyományozódott. Pl. feltűnően sok lepényféle sült tésztákat ismernek: bugac, laksa, paska loksa, grulásnik, kapusnyák, lángos, vakar, mlünskie kolo. Ezeket Istvánmajorban is meg-megsütötték, de az általános kenyérellátás biztosítása után már egyre ritkábban. Ide tartozik a legkülönfélébb ízesítésű haluska főtt tészta, melynek tésztáját reszelt nyers burgonyával szaporítják. Speciális ételcsoportot képeznek a zomieska, a papcun pépes étel, a domiko túróétel, a Lengyelországban manapság is 13 Sutarskt Kondrád 1965-től cl Magyarországon. Poznanban született. Végzettsége szerint gépészmérnök, mezőgazdasági gépek tervezője, néhány világújdonságot jelentő szabadalmazott találmány fő társszerzője. E mellett költő, műfordító, publicista, televíziós szerkesztő. Az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat elnöke volt 1995-2006-ig. 14 Greskóné Bubenkó Valéria már Emőd-Istvánmajorban született. A Szegedi Tanárképző Főiskola szlovák-orosz szakán végzett. Anyanyelvének a derenki lengyel nyelvet vallja. Szegeden kezdte el tanulni - Hemmert Mária lengyel nyelvész biztatására - a lengyel irodalmi nyelvet. Diplomamunkáját Krakkóban írta. 1991-től tanította a lengyel nyelvet az emődi általános iskolában. 2001-ben megkapta a Magyarországi Lengyelekért díjat. Mint nyugdíjas pedagógus Istvánmajorban lakik és a helyi kisebbségi önkormányzat vezetője. 15 BődiE., 1984a. 16 Rémiás T., 1992. 354-356.
