A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

INTERETNIKUS KAPCSOLATOK ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON - Bődi Erzsébet: A néprajzi kutatások hatása a Derenkről kitelepített lengyelek identitására

népszerű pierogi tészták. Érdekes módon a táplálkozási kultúrájukról szóló néprajzi monográfiából még nem újítottak fel régi ismereteket nemzetiségi mivoltuk alátámasztására, mint ahogyan az más nemzetiségek esetében napjainkban gyakran előfordul. Lehetséges, hogy a már említett két kapaszkodó: a lengyel származás és a derenki múlt kitölti önazonosságuk tartalmát. A folklór terén elsősorban apokrif imaszövegek és néhány hiedelmi lény minősíthető olyan etnikai specifikumnak, amelyek különlegességük révén elvileg szerepet tölthetnek be identitásuk megfogalmazásában. A kutatói tapasztalat szerint ezeket a kulturális értékeket egyének őrzik. A közösség előtt rejtve tartják. Hiába szólnak róluk elismerő publikációk, nyíltan nem vállalják fel azokat közösségben. Az emberi lélek rezdüléseinek egyéni és társas kulturális reflexeiből az istvánmajori lengyelek nemzetiségi tudata (jelenleg) még nem akar építkezni. Talán majd abban az esetben fog ez megtörténni, ha együtt imádkoznak az anyaországiakkal, vagy ha az általuk tudott kultúrelemeknek meglelik a lengyel párhuzamait vagy valamilyen hivatal - elismerve és felkarolva - hagyományápoló műsort rendez sokak szórakoztatására. Ilyen feladatot tölt be a nemrégen alakult Polska Drenka önkéntes népdalkör. Műsorukra Derenken ismert, régi dalok előadását, népszerűsítését tűzték, amihez néprajzi leírásokból is merítettek. 1990-től Közép-Európa, benne Magyarország történelme előtt a kisebbségek, nemzetiségek további sorsának könnyítése lehetővé vált. A feladat megvalósítása a politikai elitre várt. A magyarországi döntéshozók 1993-ban törvényt hoztak az ország területén élő nemzetiségi és etnikai kisebbségekről. A törvény értelmében 12 történelmi nemzetiség és egy etnikum támogatása, önrendelkezési joga gyökeresen megváltozott. A törvény vonatkozott a magyarországi lengyelekre, benne az egykori derenkiekre és leszármazottaikra is. A törvény értelmében az érintettek előtt megindult egy olyan lengyel identitást erősítő folyamat, amelynek eseményeit külső megfigyelőnek már nehéz figyelemmel kísérni, de azért a legtöbb cselekedet az önazonosság meghatározása felé irányul. A helyi lengyel települési önkormányzatok megalakulásához nem hagyták figyelmen kívül a róluk szóló könyveket, szakmonográfiákat, kisebb publikálásokat. Nem az ott olvasható tudományos eredmények, részletek, elemzések, netalán hagyományos kultúrájukból kiemelt etnikai specifikumok voltak számukra fontosak, hanem a lengyel származás megállapítása és a Derenkről való széttelepítés ténye. Ezekről az idős emberek emlékezete mellett írásban foglalt történelmükből nyertek információkat. Jelenleg már a negyedik kisebbségi és nemzetiségi választások utáni ciklusban tevékenykednek az Emőd-Istvánmajor, a Ládbesenyő, Martonyi, Sajószentpéter, Szalonna, Szendrőlád, Szögliget, Tiszaújváros, Ládbesenyő-András-tanya lengyel kisebbségek lakta települések, valamint itt kell megemlíteni a miskolci, edelényi és múcsonyi lengyel önkormányzatot is, mert ha a kitelepítés után nem is közvetlenül, de munkahely révén oda is költöztek derenki ősöket számon tartó lengyelek. Budapesten kívül Borsod-AbaújZemplén megyében a legerősebb a lengyel kisebbségi önkormányzat szervezet, ami a „derenkieknek" köszönhető. 2002-ben létrehozták a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Lengyel Kisebbségi Önkormányzat Szövetségét, melynek első elnöke az Emőd-Istvánmajorban lakó Bubenkó Valéria tanárnő lett. Ez a szövetség 2003-tól jogi személyként működik. A kisebbségi önkormányzatok különös figyelmet szentelnek Derenknek. A romfalut sikerült történelmi emlékhellyé nyilvánítani, a régi emlékeztető kereszt mellett a dombon 1994-ben kápolnát és egy új keresztet állítottak, a Vidomáji egykori falurészben