A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

INTERETNIKUS KAPCSOLATOK ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON - Bődi Erzsébet: A néprajzi kutatások hatása a Derenkről kitelepített lengyelek identitására

azonosságuk megfogalmazására. Identitásuk

3 jelenlegi tartalma határozottan ebből a két irányból építkezik. Ezek az irányvonalak egymással elválaszthatatlanok, de külön-külön is érvényesülnek, és évről évre erősödnek közösségi mentalitásukban, az érintettek történelmi tudatában, valamint sajátos kulturális értékeik létrehozásában és megbecsülésében. A lengyel telepesek lakta Derenk 1710-1712-től létezett 1943-ig. Jelenleg romfalu. Földrajzilag a Bódva partján fekvő Szögligettől északabbra látható Szádvár alatt terült el. A második világháború alatt lakosait kitelepítették, 10-11 településre vagy telephelyre Borsod-Abaúj-Zemplén megyében.

4 Legtöbben Emőd-Istvánmajorba költöztek. A 70-es évek végén itt kezdtük el - személy szerint Ewa Krasihska, Ryszard Kantor krakkói néprajzkutatók és e közlemény írója-empirikus néprajzi kutatásainkat azzal a céllal, hogy ezt a sajátos sorsú, archaikus kultúrát megtartó, mentálisan a magyar és a szlovák szomszédaiktól eltérő mivoltukat tudatosan is kifejező falusi közösséget minél jobban megismerjük. A terepmunkát természetesen nyelvészeti és történeti források,

5 munkák tanulmányozása előzte meg. Olyannyira, hogy mi kutatók már meg voltunk győzve arról, hogy EmődIstvánmajor lakosai, az egykori derenkiek mindannyian tisztában vannak azzal, hogy ők lengyel származásúak. Hiszen ezt bizonyították Király Péter, Hemmert Mária nyelvész, Dénes György, Détshy Mihály történész tanulmányai, írásai.

6 Meglepetésünkre a lakosok nem így vélekedtek. Nagy volt a bizonytalanság közöttük, hogy ők - mármint az idősek, akik még Derenken születtek - milyen nyelven beszélnek otthon egymás között. Tótul, slovienul, lengyelül, polskiull Legtöbben azon a véleményen voltak, hogy slovienul, de hol van olyan ország, ahol ilyen nyelven beszélnek az emberek. Az eddig megjelent, róluk szóló tanulmányok ugyan bizonyították lengyelségüket, de azok közül nem mindegyik jutott el hozzájuk, másrészt nem nagyon foglalkoztak azzal, hogy kik is ők. A felnőttek munkába járással, a gyerekek tanulással voltak elfoglalva. Az Emőd-Istvánmajorban lakók közül két személyt, a kocsmáros-boltos Kusztván Istvánt és az áttelepítést szervező Kovács András gazdálkodót kell kiemelni azért, mert az otthonról öröklött, már-már homályba vesző, származásukról szóló vélekedéseket igyekeztek racionális ismeretekkel pontosítani. Mind a ketten a közösség megbecsült emberei voltak. Kusztván István olykor a Bem József Lengyel Kulturális Egyesület rendezvényeire is eljárt Budapestre. Rajtuk és szűkebb családjukon kívül az anyanyelv kérdésével és az őseik eredetével mások nem nagyon foglalkoztak. A gyermekek, unokák tanulása, szakképzése, felsőfokú tanulmányaik végzése, városba való költözés lehetőségei, mezőgazdaságon kívüli munkahely megszerzése foglalkoztatta a fejlődni akaró, a jobb jövőben bizakodó istvánmajori családokat, nem pedig a távoli történetük, főleg nem az igaztalanságokkal és titokzatosságokkal terhes közelmúltjuk.

7 Úgy érezték, hogy ők csak azért léteznek, hogy mindenkor rosszul járjanak. Igazságtalanul kellett elhagyniuk eredeti szülőfalujukat, Derenket, titokzatosan osztották fel a földeket az új helyen, a szocialista mezőgazdasági termelés megszervezésével az alig megkapott földbirtokot, magángazdaságukat mezőgazdasági gépekkel, felszerelésekkel, igavonó állatokkal együtt parancsra 3 Az identitás és az önazonosság tudat fogalmát a közleményemben szinonimaként használom. 4 Ezek a következők: 1938-ban Büdöskút, Tóharaszt, 1941—1943-ig Emőd-Istvánmajor, Ládbesenyö, Martonyi, Büdöskút, Sajószentpéter, Szendrő, Vatta, Mezönyárád, Jablonca. 5 Kantor, R.-Krasinska, E. 1981. I. 7-22. 6 Csak a legfontosabbak közül: Király R, I960.; Détshy M., 1969.; Hemmert M., 1970.; Dénes Gy., 1978. 7 A Derenkről való áttelepítés körülményeit igazságtalannak tartották. A megjelent újságcikkek is ilyen véleményen voltak.