A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

INTERETNIKUS KAPCSOLATOK ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON - Bődi Erzsébet: A néprajzi kutatások hatása a Derenkről kitelepített lengyelek identitására

A NÉPRAJZI KUTATÁSOK HATÁSA A DERENKRŐL KITELEPÍTETT LENGYELEK IDENTITÁSÁRA BÖDI ERZSÉBET Közleményem mondanivalójára az a lépten-nyomon tapasztalható és különböző (formai és tartalmi) módon társadalmilag kinyilatkoztatott kívánalom késztetett, miszerint minden népcsoport, legyen az nemzet, nemzetiség vagy más alapon megkülönböztethető közösség a jelenlegi társadalmi viszonyok közt komoly szándékkal alakítja (alakítgatja) önazonosságát} Minden formális csoport arra törekszik, hogy valóságos tartalommal építse fel identitását. Képes legyen önazonosságra, mégpedig oly módon, hogy identitásának elemeit mások elé tudja tárni, lehetősége legyen mások tudomására hozni és értékeit másokkal elfogadtatni. Az identitás-keresés napjaink egyik legnépszerűbb ideája lett.

2 Ez az idea hazánkban már kb. két évtizede nemcsak szaktudományos keretek közt keres megoldásokat, ad magyarázatokat. Közembereket érintő gyakorlati problémává vált. Főleg nemzetiségek esetében. Az identitás köre gondolati síkról tehát átterjedt az objektíve tényekkel bizonyítható történésekre. Ez természetes folyamat, hiszen az önazonosságra igényt tartó közösségek ezeknek a törekvéseknek segítségével remélnek megnyugtató válaszokat mibenlétükkel kapcsolatos kérdésekre. Az identitást, mint tudati-érzelmi produktumot, nem egyszerű kézzel foghatóan valóssá tenni. Egymásra épülő fokozatai vannak, de mielőtt fokozatokat birtokolna a közösség, előtte a fokozatokat hitelesen szeretné feltölteni. A töltekezés a jelenben történik, de az értékek a múltból, a makro- és mikrotörténelemből menthetők. Ezért, akik formálják a történelmet - úgy is mondhatnánk, hogy az állítások szerzői -, felelősekké válnak a közösségek, népcsoportok identitásának kialakulásáért. A néprajztudomány nyilvánvalóan csak egy terület az önazonosság megfogalmazására gyakorolt hatásra. Az eddigi néprajzi eredmények tanulságait levonva úgy vélem, hogy kezdetben az egykoron derenki lakosok és azok leszármazottainak esetében nagyon fontos szerepet töltöttek be a róluk szóló néprajzkutatások. Elsőnek a néprajz volt az egyedüli olyan szaktudomány, amely a kutatások révén közvetlenül befolyásolni tudta az érintettek elképzeléseit önazonosságuk megfogalmazása iránt, és segített kibogozni több őket érintő kérdést. A néprajzi kutatások arra is felhívták a figyelmet, milyen fontos dologban nem tud dönteni, hol kell bekapcsolódnia más szakterületnek ahhoz, hogy a közösségi önazonosság tartalma kiegészüljön hiteles tényekkel, és melyek azok, amelyek formailag kifejezhetővé válhatnak. Az egykoron Derenkről elszármazottaknak, vagyis a 10-11 faluba áttelepítetteknek és azok gyermekeinek a derenki történetek és lengyel származásuk ad irányvonalat 1 Az alábbi közleményemet az OTKA AT 049349 és a K 68694 pályázatokban szereplő kutatási programhoz kapcsolódva készítettem el. 2 A gyakorlati életben (lásd a helyi hagyományokat felkaroló fesztiválokat), a tudományos jellegű magyarázatokkal szinte mindegyik társadalomtudományi szak foglalkozik. Pl. a néprajztól a kulturális antropológiáig: Nemzetiség 1991. Bindorffer Gy., 2001.