A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)
INTERETNIKUS KAPCSOLATOK ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON - Bartha Elek: Etnikus hagyomány - liturgikus hagyomány
ETNIKUS HAGYOMÁNY - LITURGIKUS HAGYOMÁNY BARTHA ELEK Több mint két évtizeddel ezelőtt szervezték az első hasonló jellegű konferenciát itt, Miskolcon. A mostani és az akkori konferencia tematikáját nézve, már a témából adódóan is több párhuzamosságot találhatunk. Magyar-szlovák-ruszin-lengyel-német és más etnikus közösségek kulturális kapcsolatai - ahogyan akkor mondtuk: „interetnikus" kapcsolatai, ezen kapcsolatrendszer egy-egy eleme a kultúra legkülönbözőbb területein, együttélés, átadás-átvétel, konfliktusok, etnikai folyamatok, integrálódás - és még sorolhatnám tovább az akkori és a mai témák átfedéseit, közös pontjait. Joggal vetődik fel a kérdés: többet tudunk-e a vizsgált kérdéskörökben annál, mint amiről két évtizede ugyanitt eszmét cseréltünk? Vannak-e újabb kérdéseink, válaszaink? Megtudtunk-e valami újat, ami sarokpontot jelenthet a mai kutatásokhoz? Történte tematikai változás, bővülés, irányváltás közel egy nemzedéknyi időszak elteltével? Természetesen ezekre a kérdésekre a válasz néhány mondatban, vagy akár csupán egy előadás keretein belül nem adható meg. A továbbiakban én a korábbi alkalommal taglalt szűkebb szakterületen próbálok - az akkor felvázolt gondolatmenettől jórészt eltérően - egy újabb, vázlatos, ugyanakkor átfogó áttekintést adni az etnikai identitás és a szakrális hagyomány tágabb összefüggéseiről. A napokban emlékeztünk meg halottainkról. Ez az emléknap a katolikus hagyomány része, de egyúttal túl is nőtt a szorosan vett egyházi kereteken. A november elején tartott megemlékezés immár az egész keresztény világra kiterjed, és azok is gyakorolják, akik nem tartoznak a hívők sorába. Évtizedek óta Európa protestáns vidékein is szokássá vált a halottak napi temetőlátogatás és gyertyagyújtás. A messzi földről hazalátogatók számára eltávozott hozzátartozóikkal kapcsolatos emlékeik felidézésén túl alkalom nyílik ilyenkor a rokonság felkeresésére, szülőföldjükről közvetlen személyes tapasztalatok szerzésére, az információk felfrissítésére. Erősíti, fenntartja, időről időre táplálja ez a migráció a családi összetartozás tudatát, a helyi gyökerekhez való kötődést. Kereken egy évtizeddel ezelőtt, még a boszniai polgárháború éveiben a hírügynökségek színes hírként számoltak be arról, hogy az egyik bajnoki labdarúgó-mérkőzésen a bíró kiállított egy játékost, aki éppen gólt szerzett csapatának. A kiállítást a játékvezető később azzal indokolta, hogy a csatár a gólt követően keresztet vetett. Ezt a gesztust, amit a többi játékos és a közönség is jól láthatott, a bíró elegendő oknak látta a kiállításra, mivel az ellenfél és a szurkolók többsége muzulmán vallású volt. Más körülmények között a keresztvetés a sportolók körében igen gyakori a versenyszám előtt vagy annak teljesítése után. Esetünkben azonban a bíró az egyszerű vallásos megnyilvánulásnak etnikai értelmezést adott, ami ebben az összefüggésben viszont már provokációnak minősült. A közelmúlt európai történelmének fontos momentuma volt az európai alkotmány megszövegezése. Bizonyára mindannyian emlékszünk arra, hogy milyen heves vita zajlott a keresztény kulturális gyökerekre való utalásnak az alkotmány szövegébe való beemeléséről. Itt most annak nincs jelentősége, hogy milyen irányban dőlt el végül is a
