A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

KÖZLEMÉNYEK - Balázs Géza: Az abszurd a népköltészetben

Tuttyolni csak akkor kezdjük, ha már jó vatyalós! A peset lesolyvasztjuk, aztán már csak töttyengetjük, miközben a gönyezdét lassan patykazmáljuk. Vigyázzunk a csobollyal, nehogy a flenymája nagyon megzserdáljon, mert hamar odakaphat. A cihatát a végén összegremnyáljuk, majd kerek tazskilán tálaljuk. Ajánlhatjuk hozzá a tacskándi vörös kretylit, vagy a dimánykói letronyát, esetleg a cserdönci vanyorgát. Jó étvágyat! A nyelvi fonnák szétválasztását jól mutatja egy mai szólás, valamint versike: De nagy fene köd van! (nagyfenekű nőre mondják) Az utcán hideg szél söpör, zsebemben egy marék töpörtyű, de hideg van.

16 A folklór és mai folklór előképek nyomán posztmodern irodalom különösen kedveli a hagyományos nyelvi formák felbontását, átalakítását. Lackfi János Tanulságok című versével példázom ezt: Amilyen az adjon isten, úgy puffanik, Az asszony verve jó, ne halaszd holnapig, Ágyát ki mint veti, várj a helyébe jót, Addig jár a korsó, amíg ér a takaród. Aki szelet vetett, két szék közt pad alatt, Akinek nem inge, az lel majd aranyat. Kolbásznál több a nap, ajtó mögött helye, Nem fér meg két dudás, maga esik bele.

17 Végül pedig abszurd eljárásnak nevezhetjük a posztmodem tudatos intertextuális játékait, a közismert versekre való rímeléssel történő „átírásokat". Kovács András Ferenc: Bírálóimhoz. Születésnapomra. Plágium! Harmincnégy éves lettem én: nem bódít versen vett remény, se bű, se bá. 16 Erdősi Tibor leveléből. 17 Lackfi János: Tanulságok. Részlet. Élet és Irodalom, 2002. augusztus 26.