A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

KÖZLEMÉNYEK - Balázs Géza: Az abszurd a népköltészetben

3. Beugrató. A népköltészetben „csali-" jelzővel látjuk el a beugratós műfajokat {csalimese, csalivers). Egy ilyen népdal (Lukácsy 1981. 484.): Ha úgy volna zsírom, Mint ahogy nincs lisztem A szomszédba kérnék tepsit, Sütnék túrósrétest. Tehát: nincsen semmim, de azt igen ügyesen elfödi a nyelvi szerkesztés. Egy székelyföldi népdalban ugyancsak lehetetlenség bukkan föl (forrás: Ortutay-Katona, 1975. 1/620.): Hála neked, nagy Úristen, Hogy a bolhán patkó nincsen! Mert ha rajta patkó volna, Sok szép asszonyt agyonrúgna. Hála legyen az Istennek, Hogy nincs szarva az egérnek! Mert ha néki szarva volna, Sok asztagot széjjeltúrna. 4. Paradoxon, elvárástörlés. A ritmikus, végletekig leegyszerűsödött táncszók műfajában is előfordulhat a paradoxon (Arany-Gyulai 1872. 318.): Ha a lúdnak szarva volna Minden szalmát szélyelszorna.

10 A táncrigmus „ha" bevezetése egy feltételezés elvárását, következményét rejti, amelyet a paradoxon „felülír", azaz töröl. Ez a félrevezető, tévútra vezető „ha..." szólásmondás a mai folklórban is gyakori (lásd később), a mai egészen pontos logikai előképének tekinthető. Egy, paradoxonokat felsorakoztató ivóversike egy 19. századi népköltési kötetből (Arany-Gyulai 1872.311-312.): Addig iszom én egyedül, Míg ivó czimbora kerül, Míg a nyúlból nem lesz jáger," Krinol inból hózentráger. Addig iszunk mi kettecskén, Míg a zsidó nem szánt kecskén... 10 széjjelszórna 11 vadász