A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Veres János: Régészeti adatok egy Hernád-völgyi szkíta kori településobjektum elemzése kapcsán

A korábban már említett, eddig csak a kerámiákon megfigyelt kelta hatású égetési és fazekastechnika az orsógombok kialakításán is határozottan megfigyelhető. A legtöbb orsógomb formája és kialakítása nem tér el a klasszikus szkíta kori formáktól: zömmel bikónikus testű, egy esetben függőleges rovátkolással tagolt darabok (XI. tábla, 6-10.), melyek elsősorban a korszak női sírjaiból kerülnek elő (BOTTYÁN 1955, 53). Északkelet-Magyarországon Kesznyéten-Szérűskert hamvasztásos sírjaiból ugyanúgy ismertek, mint az alsótelekesi temető leletanyagában (B. HELLEBRANDT 1986-87, 14; PATAY 1961, VI. tábla, 30-33; PATAY-B. KISS 2001-2002, 97, 11. ábra, 3-5.). Fentiektől eltérő típust képvisel egy vékony agyagréteggel átkent gömbtestű orsógomb, valamint egy síkokkal tagolt bikónikus orsógomb, melynek profilált lyuk kialakítása és jól égetett felszíne az objektum kelta hatású kerámiáinak anyagával egyezik (XI. tábla, 11, 13.). Utóbbi a helyi formáktól eltérő, markáns kialakítású orsógomb-típus megtalálható a korszak olyan szkíta-kelta hatásokat magán viselő temetőiben is, mint Muhi-Kocsmadomb (B. HELLEBRANDT 1996-97, 148. 29. kép, 7; uő. 1999, 274, Pl. LXXXIV, 7.) vagy Kistokaj-Kültelek (B. HELLEBRANDT 1994, 84. 31. kép, 13.; uő. 1999, 264. Pl. LXXIV, 13.). Előbbi lelőhelyen orsógombok kizárólag szkíta sírokhoz tartoztak, míg Kistokajban jellegzetes kelta tárgyakkal kerültek elő. A tárgytípuson belül legeltérőbb az a feketére égetett, függőleges árkokkal díszített, rendkívül jó minőségű, fényezett felületű orsógomb (agyaggyöngy?) töredék (XI tábla, 12), melynek párhuzamát pl. LaT C korú Besenyőtelek-Szőrháton leljük (B. HELLEBRANDT 1999, 177, Pl. LVI, 8.). 274, 7. Gyöngy A gyöngyök általánosan elterjedt típusok a szkíta-kelta időszakban (CHOCHOROWSKI 1985, 51-56.). A hernádvécsei kisméretű, kékes fehér gyöngyházfényű üvegpaszta gyöngy párhuzamai jól ismertek Muhi-Kocsmadomb temetőjének 28. sírjából, melyet az ásató a szkíta kori temetkezésekhez sorol (B. HELLEBRANDT 1996-97, 141). Több darabja ismert a mezőnyárádi leletek között ill. bronzspirállal kombinált darabjai Vácon (B. HELLEBRANDT 1999, 267, Pl. LXXVII, 4.; 69, 134. Pl. XXXII. 21.). Ezek a lelőhelyek kivétel nélkül a LaT-B

2 időszaktól indulnak, ill. Vác esetében megérik a LaT-C-t. Az objektum nyersanyagai között egy tenyérnyi vasércdarabot és néhány faragott ill. megmunkálatlan agancstöredéket tarthatunk számon (XI. tábla, 14-15.). A hernádvécsei telepépítményünk csontanyagának csontmüvességben ill. eszközhasználatban betöltött szerepét támasztja alá Daróczi-Szabó M. archaeozoológiai elemzése is (lásd jelen kötet vonatkozó részét). A vasérc felhasználása kapcsán lelőhelyünk közvetlen közelében lévő Hernád-völgyi másodlagos vasérclelőhelyek, valamint a Zempléni-hegység ÉNy-i területein lévő elsődleges vasérctelérek közelségével számolhatunk (VERES 2007, 65, 5. térkép). AUatszobrócskák értelmezése A hernádvécsei 3-as lelőhely egyedi leleteit képviselik az állat alakú agyagszobrocskák. A két S3 objektumhoz köthető (XII. tábla, 1-2.) és egy darab szórvány agyagfigura (XII. tábla, 3.) a korszak ritka leletei közé tartozik. Annak ellenére, hogy a szkíta