A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Veres János: Régészeti adatok egy Hernád-völgyi szkíta kori településobjektum elemzése kapcsán

e helyi előkép (?) hatásának érvényesülése, azonban kétségtelen, hogy készítőik már tisztában voltak a keleti patkódísz szerepével, esetleges jelentésével, s azt vélhetően helyi elemekkel átszőve, maguk ízlése szerint formálták meg. A korongolt edénytöredékek vizsgálata során (4. kép), azonnal két részre bonthatjuk a leletanyagot. Nagyobb részét a szürke, szürkésbarna, rendkívül jól iszapolt szkíta kori kerámiatípusok és formák (magas fülű bögrék töredékei, behúzott peremű tálak, különböző profilú csuprok) képezik (VII. tábla, 2-10.; VIII. tábla). Azonban ettől anyagminőségben és formában is eltérnek a többségében vörös törésfelületet mutató, fényezett felületű, rendkívül jól égetett „kelta hatású" töredékek. Ez utóbbi anyag egyaránt képviselt a behúzott peremű tálak, kihajló peremű csuprok, egyfülü bögrék és - egy töredékkel ugyan - a nagyobb tárolóedények között is (VII. tábla, 1.; IX. tábla, 2-3.; X. tábla)! Összességében a teljes korongolt anyag 31%-át teszi ki, s kiemelkedően nagy számban a tálak és az egyfülü bögrék között fordul elő, hatása azonban jól érzékelhető a leletegyüttes korongolt kerámiáinak egészén. A perem fölé magasodó fülű, kézzel formált, egyenes vagy kihajló peremű, ívelt hasú bögre a preszkíta korszaktól kezdve, elsősorban sírmellékletként válik gyakorivá (KEMENCZEI 1988, 2. kép, 5; 1989, 8. kép, 2-3.). Egyaránt ismert klasszikus szkíta kori temetőkből (Szentes-Vekerzug [PÁRDUCZ 1955, VII. tábla, 8-9.]), s a dél-alföldi lelőhelyek tanúsága szerint, díszített, s már korongolt változatban megéri a kelta hódítást is (lásd Szeged-Algyö MARÁZ 1981, 117, V. tábla, 1.). A két eltérő korongolási és fazekas technikai ismeret együttes használatát jól mutatja, hogy a vélhetően lassú korongon készített, s ettől megcsuklott, kivitelezésében inkább helyi ízlést tükröző behúzott peremű korongolt tál (IX. tábla, 1.) ugyanúgy használatban volt, mint a jól kivitelezett „minőségi" darabok (IX. tábla, 2-3.; X. tábla, 1-3.). Hasonló jelenség az objektum nagyszámú orsógombjának esetében is megfigyelhető lesz (XI. tábla, 6-13.). Az alföldi sírkerámia korongolt és kézzel formált kerámiatípusainak elemzése kapcsán felhasználásbeii különbségeket nehezen lehet meghatározni. Az alföldi szkíta kor egyik jellegzetes vezértermékének tartott korongolt tálak készítése mellett, a helyi ipar megtartotta a kézzel formálás házi eljárását is (LENGYEL 1964, 27). Ezt támasztják alá a nagy sírszámú alsótelekesi temető azon megfigyelései, miszerint a kézzel formált edénytípusok mellett, korongolt változataik szintén megjelennek a temetőn belül (PATAY-B. KISS 2001-2002, 126). Fentiek ismeretében a hernádvécsei objektum kerámiaanyagának elemzése kapcsán levonható következtetéseket az alábbiakban foglalhatjuk össze: 1. A teljes leletanyag harmada, 29%-a korongolt (VII-X. tábla). Ez a kép jól egybevág azokkal az adatokkal, melyek a térség hasonló korú temetőinek elemzéséből származnak: Kesznyéten-Szérűskerten 30% (B. HELLEBRANDT 1986-87, 114), míg Alsótelekesen 24% (PATAY-B. KISS 2001-2002, 126) ez az arány. Az alföldi lelőhelyeken, a feltételezett fazekasközpontok meglétével (LENGYEL 1964) értelemszerűen ez a szám fokozatosan növekszik: Szentes-Vekerzugon már 50% (PÁRDUCZ 1952, 143-172; 1954,25-91; 1955, 1-22). 2. A behúzott peremű tálak közel harmadát teszi ki a korongolt típus (összesen 9 darab, IX. tábla; X. tábla, 1-3.), amely mellett többségében még mindig a kézzel formált tálak vannak használatban (összesen 23 darab, IV tábla). 3. A korongolt egyfülü bögrék száma (VIII. tábla) közel azonos a korongolt tálak számával (összesen 10 darab; IX. tábla; X. tábla, 1-3.). Látható, hogy a rendkívül finom