A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Veres János: Régészeti adatok egy Hernád-völgyi szkíta kori településobjektum elemzése kapcsán

korongolt kerámia a tálak és az egyfülü bögrék közül kerül ki, tehát elsősorban olyan típusok alkotják, melyek az étkezéssel szoros összefüggésben vannak (lásd. 21% korongolt tál, 23% egyfülü bögre)! Értelemszerűen ennek okát kényelmi szempontokban és funkcióbeli előnyökben találjuk. 4. A korongolt kihajló peremű, ívelt nyakú, bikónikus és gömbös testű csuprok egyforma darabszámban képviseltek (19-19% vö. VII. tábla). 5. A vörös törésfelületü vagy fényezett, jó minőségű kelta hatású kerámia a 43 különböző edényből álló teljes korongolt leletanyag 31%-át teszi ki (13 darab). 6. A kelta hatású fényezett kerámia elsősorban a behúzott peremű tálakra (5 darab vö. IX. tábla, X. tábla, 1-3.), kihajló peremű csuprokra (5 darab vö. VII. tábla) korlátozódik. Kisebb számban egyfülü bögre (2 darab vö. X. tábla, 7-8.) és egy nagyobb kihajló peremű tárolóedény alkotja e típust (1 darab vö. VII. tábla, 1.). Látható tehát, hogy elsősorban egyfajta presztízs- vagy reprezentációs jelenséggel számolhatunk. 7. A kézzel formált egyfülü bögre alig képviselt, ennek korongolt változatait használták (összesen 12 darabot vö. VIII. tábla, X. tábla, 7-8.). 8. A formák alapján elmondhatjuk, hogy a tárolóedények esetében maradtak a kézzel formált típusok, míg az emberhez (étkezéshez) közelibb esetekben a finomkerámia gyakoribb. Ez alól csupán az egyenes és behúzott peremű tálak képeznek kivételt, ahol a fentiek szerint, a kézzel formált edény a több (IV. tábla). (E jelenség alapján feltételezhetjük, hogy a kézzel formált tálak nagy része élelmiszer tárolására is szolgálhatott, s a korongolt anyag a közvetlen étkezésre. Természetesen régészeti bizonyítékok hiányában minden ilyen irányú elmélkedés spekuláció, azonban elgondolkodtató, hogy objektumunk teljes leletanyagában szinte minden korongolt tálra jut egy korongolt bögre.) 9. A kerámia vizsgálata során legszembetűnőbb adat a nagyméretű tárolóedények hiánya: 4 darab különböző bütyökdíszes bikónikus urna töredéke ismert (V. tábla, 1-4, 6.) ill. egy vörös törésfelületű, kihajló peremű korongolt edény (VII. tábla, 1.). 10. Tárolóedények kapcsán a hordó alakú edények rendkívül magas száma és változatos díszítettsége (l-lII. tábla) érdemel figyelmet (min. 43 és alig van két egyforma dísz, 13 darab díszítetlen). A díszítettség vizsgálata során alig találunk funkcionálisan megindokolható alkalmazást (csúszást gátló bütyök, durvított felület stb.). A legtöbb esetben bütykök, plasztikus lécek, bordák, bepecsételések, besimítások, karcolás, köröm-, ujjbenyomkodás tagolja az edények felszínét. Ennek alapján felmerül a kérdés, hogy minek ez a sok és eltérő, alkalmanként egymással kombinált díszítés, melyek gyengébb kivitelezése esztétikai okokból aligha indokolható? Az edények nem túlságosan nagy méretűek, így több tételszámban, ezáltal több részre osztott élelmiszer-mennyiség tárolására szolgálhattak. E jelenség hátterében tárolási ill. kármentési okokat feltételezhetünk (kisebb adagokban romlik meg az étel, edény sérülése esetén kevesebb vész kárba stb). A magas hordó alakú edényszámot indokolhatja még az a „reprezentációs" jelenség, miszerint gazdagabbnak tűnhet az, aki nagyszámú - itt tételesen, darabszám szerinti - élelmet birtokol, ennek hátterében állhat az a változatos díszítettség, mely adott esetben eltérő élelmiszereket is jelölhet. 11. Az a jelenség, hogy az objektumon belül többségben vannak az élelmiszer tárolására alkalmas hordó alakú edények és a kihajló peremű bikónikus urnák alig képviseltek, összecseng azzal a - szkíta kori temetők elemzésére alapuló - képpel, miszerint Északkelet-Magyarország edénymüvességét elsősorban a hordó alakú edények jellemzik, míg a Közép és Dél-Alföldet inkább a bikónikus formák (KEMENCZEI 2001, 34).