A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

KÖZLEMÉNYEK - Somogyi Gábor: A svájci Bergell-völgyi cukrászkultúra miskolci meghonosítói

3. kép. Egy Bergell-völgyi cukrászüzem régi metszeten Î 790 körül Az első, majd a második világháború azonban a legtöbb ilyen vállalkozást tönkretette. A „régi szép idők" e cukrászdákkal és kávéházakkal elmúltak.

1 Magyarország több városába számos bevándorló jött a bergelli völgyből, így Budára, Pestre, Szegedre, Veszprémbe, Eperjesre és Miskolcra is. A bevándorlók nagyobb része cukrász volt. A bergelli völgy Stampa falujában levő helytörténeti múzeumban (4. kép) a kivándorlók nevei mellett egy egész cukrászda

2 (Zuckerbäckerei) van bemutatva a 19. századból a sütemény készítés és kávéfőzés minden eszközével.

3 Ez a svájci cukrász-kávés kultúra került át Miskolcra is és tette színesebbé a város életét hosszú évtizedeken át. A svájci cukrászat miskolci megjelenése egy nagyszabású eseményhez kötődik. I. Ferenc császár gróf Reviczky Ádámot nevezte ki 1828-ban Borsod vármegye főispánjává. A császári udvarban élő főúr nagy beiktatási ünnepséget rendezett Miskolcon. A lakoma rendezője az európai hírű bécsi Schachner cukrászda svájci főcukrásza, Johann Jost mester volt, akit csak kártérítés lefizetése ellenében tudott Reviczky kölcsönkérni. A beiktatási ünnepségen Jost mester készítményeivel, édes ínyencségeivel, tortáival remekelt, olyasmikkel, amiket hazánkban még nem ismertek. A főispán annyira megkedvelte az ügyes mestert, hogy Miskolcon tartotta, aki a Piac utcában 1828. július 20-án cukrászdát és kávéházat nyitott. Ez volt Miskolc első cukrászdája.

4 Jost János, a Davosból

5 származó mester azonban 1833-ban váratlanul meghalt. Özvegyétől a svájci Bergell völgyéből, Casacciából

6 Eperjesre 1822-ben kivándorolt „czukkor sütemény készítő" Rodolfo Zuan

7 1 Mindezeket részletesebben 1. Remo Maurizio: Führer des Talmuseums Ciasa Granda, Stampa, Bergell 1990. 24-29. 2 Magyarországon a cukrászatot a 19. század közepéig művészetnek tekintették, a cukrászokat nem sorolták az iparosok közé, céhen kívüliek voltak. A cukrász elnevezés is késői, a 19. század első harmadában fordul elő először. A „cukrászda" elnevezés a 19. század végén került a köztudatba. L. Rózsa Miklós: Svájci cukrászok Miskolcon. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve, 1975. 247. 3 Részletesen 1. Remo Maurizio: Führer des Talmuseums Ciäsa Granda, Stampa, Bergell, 1990. 24-28. 4 Zsemley Oszkár: A magyar sütő cukrász és mézeskalács ipar története, Bp. 1940. 243-245. 5 1. Kaiser, Dolf: Fast ein Volk von Zuckerbäckern. Verlag Neue Zürcher Zeitung, ISBN: 3.85823 1347 6 Hivatalosan Vicosopranoból, ahol a községi elöljáróság volt, de Casacciában laktak. 7 Magyarul Zuan Rudolf vagy Rezső. A család nevét Zuannino de Zuannininak is írta.