A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

KÖZLEMÉNYEK - Baron Ludwig Döry: Hat kályhacsempetípus vándorlása nyugatról keletre (16-17. század)

vontak. Pajer szerint a morvaországi habánok innovatív korszaka az 1620-as kiűzésükkel véget ért. Datált csempét nem ismerünk, annál inkább találunk évszámokat fajanszedé­nyeiken, 1593-tól ritkán, 1600—20-ig gyakran. Ez a két utolsó évtized alkotó lehetett. Itt egy történelmi esemény jön segítségünkre, Straznice felperzselése Bocskay hadai által 1605-ben. A romok régészeti kutatása bizonyítja, hogy a 3. és 5. csoport formái már ki­forrott formában kerültek a földbe. 6. típus. Sehol egy támpont a kronológiát illetően. Végül is a típus két változatának alapító darabjait a régészek Morvaországban ásták ki. Hogy éppen több példány került ki Brnoban a földből, nem véletlen. Ez a típus azonban 1620-ban már létezett. Nem szükséges az egyes motívumok hosszúéitűségére a 18. századig 142 külön kitér­ni, kézzel fogható bizonyíték erre többek közt az 1773-ra datált kályha 6-os csempékkel az Iparművészeti Múzeumban. 143 Összegezve mondhatjuk, az ismertetett 6 csempetípus a 17. század elején már a kályhások rendelkezésére állt. Aki ezzel az anyaggal foglalkozik - mint a szerző -, idővel felismeri a közös stílusbeli vonásokat. Innen nézve a goldeggi kályha csempéi a salzburgi múzeumban tökéletesen illenek a kor termékeihez, tehát „1606"-nál elhagyhatjuk az idé­zőjelet. Már a harmincéves háború stílusbeli újításokat hoz. Mintha Morvaország 1600 körül egy olvasztótégely szerepét töltötte volna be. Mi itt főleg a bevándorolt habánok szerepét vizsgáljuk. Rajtuk kívül a céhbeli kályhások is profitáltak a német fejlődésből (1. 1-4 csoport), de itt csak néhány példáról esik szó; másra nem térhetünk ki ugyanúgy az eddig még fel nem ismert északi befolyásra sem. A számos magyarországi habán település kályhásai is igen aktívak voltak, így pl. átfor­málták a 6. típust és jelentős újat is alkottak, mint azt a két besztercebányai és a liptó­nádasdi (Trstené) kályhák 144 keleties hatású csempéi igazolják. Még mindig tisztázatlan marad, hogy hol keressük az illetékes műhelyeket. Erdélyt illetően kimondhatjuk, hogy az őshonos, igen sokrétű és fantáziadús csem­peművészet a 16-17. században nyugati formák átvételével csak gazdagabb lett. 142 Egyes motívumok hosszan tartó alkalmazását az erdélyi asztalos-festők is bizonyítják. A mi 6. csempetípusunk egy századdal később téglalap proporciója miatt karzatokon, stallumokon, padmellvédeken, szószékeken, ajtókon és úrasztalokon került szembetűnő helyekre. Kép és levéltári forrásanyagot a Néprajzi Múzeum Budapest 2007-es, gondos kiállítása bocsátott rendelkezésre. Több mestermühelyre utalt a kiállítás, de kiemelte a kolozsvári céhtag, Umling Lörinz és fia munkásságát. A „Változások" című tablók a motívum­vándorlást taglalták, ez az anyag a kiállított írásbeli dokumentáció segítségével kiegészíthető. A mi oszlopos­íves motívumunk látható a következő református templomokban: a) id. Umling Kiskapus (Capusu Mic.) 1742, Kalotadámos (Domusu) 1746, Szucság (Suceagu) 1749 körül, Nádasddaróc (Doroltu) 1750, Farnas (Sfaras) 1750, Kide (Chidea) 1751, Magyarlóna (Luna de Sus) 1752, Magyargyerőmonostor (Manastireni) 1753/58, Somkerék (Sintereag) 1761. b) id. és itj. Umling együtt Körösfő (Izvoru Crisului) 1764, Magyarvalkó (Valeni) 1778. c) ifj. Umling és műhelye Kalotadámos 1774, Magyargyerőmonostor 1780, Farnas 1790. Közös ismer­tetőjele ennek a nagy terjedelmű csoportnak a képkeretszerü keretezés, tehát a keret alul is körbefut, és csak a hajdani oszlopok kapiteljei szakítják félbe a folyamatot. Kívül-belül vastag vonal határolja az u- és fordított u-alakú zónát, ezen elnyúló zónamezö sötét és többször dekorált. A nagy mező egy kivétellel (Farnas angyallal 1790 olasz korsót ábrázol. Ehhez a csoporthoz kötődik Török Sándor 1758-ra datált magyargyerömonostori papi széke. - Két művel külön kell foglalkoznunk. Id. Umling kalotadamosi 1774-es szószéke és Asztalos Boka János 1775-ös szucsagi padmellvédjei még az oszlopok (pillérek) klasszikus formáját idézik (oszloptalplemez, gyűrű, derék, vápa, abakusz). Miért nyúlnak a mühelybeli régebbi mintakönyvek mintáihoz akkor, amikor az új formák már évek óta használatban voltak? 143 Ltsz. 5954. vétel Dávid Jánostól 1884. 144 Döry, Kittsee, Nr. 3, 15,4.

Next

/
Thumbnails
Contents