A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)
Pirint Andrea: Szelencék „meséi". Petró Sándor szelencegyűjteményének válogatott darabjai
Ugyanakkor Napóleonnak magának is eleven „kapcsolata 1 ' volt a szelencével mint tárgytípussal. Amikor Bonaparte első katonai sikereit aratta, a szelencehasználat divatja épp hanyatlóban volt Franciaországban. A forradalom idején a királyság fényűző életmódjának kellékeivel együtt e tárgytípus is háttérbe szorult. A császárrá lett Napóleon új lendületet adott a szelenceművészetnek azzal, hogy felelevenítette a szelence-adományozás uralkodói gyakorlatát, de egyébként is nagy barátja volt a szelencéknek. Szívesen tartott magánál burnótszelencét, bár ő „... a szó hagyományos értelmében nem burnótozott. Nem szippantotta fel a port, csak annak illatát lélegezte be. A szelencéből két ujja közé vett egy adagot, szagolgatta, majd visszaejtette a dobozba. [...] Szívesen játszadozott azonban a dobozkákkal. Az államtanács hosszú ülésein kölcsönkérte, majd elfelejtette visszaadni azokat. Végül a tanácsosok már csak 15 sou-s szelencéket hordtak magukkal" - olvassuk Ács Piroskánál. 29 Napóleon és a szelencék tehát furcsamód kétoldalú kapcsolatban állnak. A pikszisek róla vallanak, a rá vonatkozó magánemberi adalékok pedig a tárgytípus egykori kedveltségéről. E két oldalt pedig sajátságosan elegyítik az olyan típusú nagymüvészeti alkotások, mint az a festmény, melyen Napóleon a győztes csata után elismerésképpen saját tubákos szelencéjéből kínálja meg egyik közkatonáját 30 (13. kép). Szelencék képi ábrázolásai gyakorta tükrözik régi korok gondolati áramlatait, a készítési idő társadalmi életének kis és nagy eseményeit, vagy tolmácsolnak korszaktól független emberi érzelmeket. Alkalmasak arra, hogy faggassuk őket, és érdemesek rá, hogy kiemeljük a gyűjteményi raktárak elzárt világából. A Herman Ottó Múzeum Képtárának 2005-ös rendezésekor ez is célunk volt. IRODALOM Acs Piroska 1982 Szelencedivatok. Kiállítási katalógus. Iparművészeti Múzeum, Budapest 1994 Szelencék titkai. Budapest Bíró Ferenc (sorozatszerk.) 1998 Kazinczy Ferenc összes költeményei. Régi magyar költők tára. XVIII. század II. Budapest Holzhausen, Walter 1982 Lack-Kunst in Europa. München Kolba, Judit H. 1996 Hungarian silver. The Nicolas M. Salgo Collection. London Kos dry Domokos 1977 Napóleon és Magyarország. Budapest Kőszeghy Elemér 1936 Magyarországi ötvösjegyek a középkortól 1867-ig. Budapest 29 Ács P.. 1994. 11-12. 30 A festmény, amelynek alkotója a szignó alapján ez. idáig azonosíthatatlannak bizonyult, fényképfelvételről ismert. Hadtörténeti Múzeum, Budapest (Ltsz. nélkül).
