A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Pirint Andrea: Szelencék „meséi". Petró Sándor szelencegyűjteményének válogatott darabjai

9. kép. Próbajegy, évbetű és mesterjegy a pozsony-v ár telki ezüstszelencén. Ltsz.: P2005.56.l-2. (Szujó Péter átirata) beütéseket (próbajegy, évbetű, mesterjegy) ismerhetünk fel, amelyekből megtudjuk, hogy az apró darab a régi Magyarország területén, Pozsony-Vártelken, a Pozsony melletti várhegyen készült. Az egykori királyi birtok nem tartozott a városhoz, s így annak törvénykezése sem terjedt ki rá. A várhegy oldalában gettószerű közösségben élő, jellemzően zsidó ötvösök nem tartoztak a városi ötvöscéhbe, de a tárgyak bélyegzése tekintetében teljesen a pozsonyi céh nyomán jártak el. A települést azonosító, a városcímer alapján kreált próbajegy már önmagában is utal a készítés idejére, de az évbetű („K") még tisztábban datálja a szelencét az 1829-es évre. Ebben az időben - az ismert adatok szerint hét ötvös dolgozott itt, akik közül szelencénket idősebb Friedericus Becker, esetleg utódja, Johannes Becker látta el mesterjegyével

17 (9. kép). A pozsony-vártelki pikszis - akárcsak a gyűjtemény többi ezüstszelencéje - a hivatalos terminológia szerint is antik darab. 1867. január 1-től az Osztrák-Magyar Monarchia területén a fémfinomság vizsgálatát állami hivatalok vették át a céhektől, s ettől kezdve az osztrákhoz hasonló fémjelzési rendszer lépett életbe. Az ezt megelőző korokban keletkezett ötvöstárgyakat nevezzük antiknak, az ötvösjegyeket pedig antik fémjeleknek. Az 1867 után készült ezüsttárgyaink már nem adják ilyen jóleső örömét a megfejtés sikerének. Ezüstszelencéink java része bécsi munka. A számbeli többség, valamint a megmunkálás gazdagsága (változatos alakformálás, gravírozás, gillosálás) együttesen azt támasztják alá, hogy mindenekelőtt Bécs látta el ilyen típusú tárgyakkal a magyar piacot - a bécsi ötvösök professzionálisan foglalkoztak szelencék készítésével. Tipikus példája a bécsi portékáknak az a darabunk, amelyet a 19. század közepén, vélhetően Josef Hulwa készített

18 (10. kép). fedéllel. Fedelén gravírozott díszes L(?) betű; egyébként díszítetlen. Aljánkívül beütött fémjegyek: 1. Próbajegy: Pozsony-Vártelek, 1829. 2. Évbetű: K 3. Mesterjegy: BECKER. Állapot: ép.) 17 A pozsony-vártelki ötvösökről való ismeretek és a jegyek feloldása: Kőszeghy E., 1936. Nr. 1827., 1843., 1856. 18 Ezüstszelence. Bécs, 1847 vagy 1849. Ezüst, belül kadmiumréteggel bevonva, gravírozott, gillosált, applikált, H: 7,7 cm, Sz: 4,6 cm, M: 1,1 cm. HOM Képzőművészeti Gyűjtemény Ltsz.: P.2005.52. (Téglatest alakú