A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Pirint Andrea: Szelencék „meséi". Petró Sándor szelencegyűjteményének válogatott darabjai

10. kép. Ezüstszelence, Bécs, 1847vagy 1849. Ltsz.: P.2005.52. (Fotó: Szujó Péter) A Petró-gyüjtemény jelentős tárgycsoportja igazolja azt a szépirodalomból fentebb már leszűrt tanulságot, miszerint a szelencéket gyakorta díszítették portrékkal. Mint ahogy a tárgytípus történetének kezdeti korszakában - amikor a szelencehasználat az előkelő körök kiváltsága volt - a szelence dominánsan szolgálta az udvari ajándékozás céljait, úgy tartotta meg ajándéktárgy jellegét a polgárság körében történő elterjedés időszakában is. Az uralkodók saját arcképükkel ellátott, értékes anyagból készített szelencékkel tüntettek ki diplomatákat, követeket, udvari szolgálattevőket, sőt művészeket. A későbbiekben ez a hagyomány folytatódott a köznép szintjén, amikor az ajándékozó miniatűr portréját magában foglaló pikszis a barátság, a szeretet vagy a szerelem jele lehetett. E névtelen darabok a családi relikviák köréből kikerülve érthető módon elvesztették történetüket, csupán az anonimitás szintjén őrzik egykor élt emberek arcvonásait, jelzik szeretetteljes emberi kapcsolatait (11. kép).'

9 Gyűjteményünkben az uralkodói portréra is találunk példát, még ha az nem is a költséges kivitelezésű uralkodói ajándékok, hanem a köznépnek szóló propagandatárgyak csoportjába tartozik. Idevágó szelencénk ábrázoltja nem kisebb történelmi személy, mint I. Napóleon francia császár, akit a préselt fedél második feleségével, Mária Lujza osztrák főhercegnövel együtt jelenít meg

20 (12. kép). Az 1810 márciusában rendezett bécsi eljegyzési ceremónia után a következő hónapban Párizsban létrejött frigy a korszak egyik legrendkívülibb eseménye volt, aminek bekövetkezését aligha jósolta meg előre bárki szelence zsanéros fedéllel. Fedelét kidomborodó öntött növényi ornamentika keretezi, a kereten belül szimmetrikusan elrendezett barokkos minta díszíti. Alján a gillosált mintasorokat a két rövidebb oldalon barokkos növényi ornamentika veszi közre. Belsejében (fedelén és alján egyaránt) beütött fémjegyek: 1. JH mesterjegy 2. 1847-es vagy 1849-es bécsi finomsági jegy. Állapot: ép.) A mesterjegy feloldása: Neuwiríh, W., 2000. Nr. 313. 19 Miniatürös szelence. 19. század. Elefántcsont, sárgaréz, elefántcsontlapra festett miniatűr, d: 5 cm, M: 2 cm. HOM Képzőművészeti Gyűjtemény Ltsz.: P.2007.58.1-2. (Kerek szelence lecsavarható, menetes fedéllel. Fedelén rézkeretben, üveg alatt női mellkép. A szelencében megtalálható a BÁV elszámoló szelvénye. A miniatűrön jelzet nem látható. Állapot: kopott.) 20 Szelence I. Napóleon és Mária Lujza portréjával. Osztrák, 1810. Papírmasé, préselt, szaru, d: 8 cm, M: 2,2 cm. HOM Képzőművészeti Gyűjtemény Ltsz.: P.2007.50.1-2. (Korábban: HOM Iparművészeti Gyűjteményben Ltsz.: 2002.1.4.1-2.) (Kerek szelence leemelhető fedéllel. Fedelén préselt ábrázolás, amely 1. Napóleon és Mária Lujza egymás felé forduló mellképét ábrázolja. Felirat lent: NAPOLEON K[AISER] DER FRANZOSEN. LOISE H[ERZOGIN] V[ON] OESTERREICH. Belsejében szarugyűrü. Állapot: ép.)