A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Pirint Andrea: Szelencék „meséi". Petró Sándor szelencegyűjteményének válogatott darabjai

7. kép. Dupla aljú lakk-szelence fedele. Ltsz.: P.2007.9.1-3. (Fotó: Kulcsár Géza) 8. kép. Lakk-szelence a korban népszerű komédia jelenetével. Ltsz.: P.2007.10.1-2. (Fotó: Kulcsár Géza) juttatott eszébe a pikszis tulajdonosának. A darab szövegírója - egy 1820-ban Párizsban bemutatott pantomim-balett nyomán - Louis Angely (1787-1835) német színész és vígjátékíró volt, zenéjét Franz Gläser (1798-1835) komponálta. Az 1825-ös bécsi ősbemutató után aztán az egész német nyelvterületen (Drezda, München, Berlin, Lipcse) egymást követték az előadások, sőt a darabnak (eredeti német címén: „Sieben Mädchen in Uniform") megszülettek a tizenkét, valamint 14 kisasszonyos változatai is. A bemutatóknak elsősorban az 1820-as években vannak nyomai, de tudni lehet 1840-es, sőt 1870-es előadásról is. Szelencénk készítési idejét minden bizonnyal a darab fénykorára tehetjük. Ez idáig csupa olyan szelence került bemutatásra, amelyek leíró jellegű képi ábrázolást hordanak magukon. Ám bizonyos szempontból még az olyan pikszisek is szóra bírhatók, amelyek díszítése csupán ornamentális jellegű, vagy épp teljességgel díszítetlenek. A nemesfém szelencékre gondolunk itt, szűkebben - minthogy aranyból készültet nem találunk a Petró-gyüjteményben - az ezüstszelencékre, amelyeknek verőtővel beütött fémjegyei (pl. mesterjegy, finomsági jegy, dátum betű, felülbélyegzési jegy, behozatalijegy, helybélyegző) olyan kapaszkodót jelenthetnek számunkra, amelyek segítségével szerencsés esetben pontosan kideríthetjük nemcsak a tárgy korát, de a készítés helyét, sőt a mester nevét is. Az ötvösség története során kialakult bélyegzések rendszere nem volt egységes, országonként és céhenként is nagy eltérést mutat. A céhszabályok mindenesetre az évszázadok előrehaladtával mindenhol előírták a céhmesterek kötelezettségét a próbálásra, valamint a mesterjegy használatára. E jegyekkel vállalt felelősséget a mester, ill. a céh a fém tisztasági fokáért, vagy igazolta az adóilletmény befizetését. Ha a jegyek gazdagok és épek, a nemesfém szelencék akaratlanul is sokat „mesélnek" - korszakot, országot, várost és akár embert állítanak maguk mögé. Ezüstszelencéink egyik legbeszédesebb példányának egyetlen dísze a valószínűleg már egykori tulajdonosa által, tehát utólag gravíroztatott cikornyás betűje.

16 Alján azonban olyan szép tiszta 16 Ezüstszelence. Pozsony-Vártelek, Friedericus vagy Johannes Becker, 1829. Ezüst, gravírozott, d: 3,9 cm, M: 2 cm. HOM Képzőművészeti Gyűjtemény Ltsz.: P.2005.56.1-2. (Kerek szelence leemelhető