A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Cseh Fruzsina: Kerékgyártó-mesterség Tardonán az 1950-60-as években

Az 1950-60-as években ritka volt már, hogy valaki terményben fizessen a szekéralkatrészekért, ekkorra a forint eléggé megerősödött. Igaz, az 1956-os forradalom előtt sokan tartottak a pénz gyengülésétől, s szerettek volna szekeret csináltatni. A 2500 Ft-os új szekérre akár 1000 Ft előleget is adtak volna. A forint végül mégis megerősödött a forradalom utáni tavaszra, így L. G. utólag bánta, hogy csak kevés előleget fogadott el. Előleget egyébként a kerékgyártó új szekér készítésekor, s minden nagyobb munka felvállalásakor kért.

18 A jó mester ismérvei A kézmüvesszakmáknak még a 20. század közepén is presztízsük volt. A mester szavahihetőségét és becsületét többek közt úgy tarthatta meg, ha minden felvállalt munkát elvégzett, illetve nem vállalta túl magát. Ehhez tisztában kellett lennie azzal, mennyi időre van szüksége egy-egy munka elvégzéséhez. Remekül nyomon követhető a bognár éves időbeosztása nem csak a pénztárkönyvből, de a szóbeli elbeszélés alapján is. Áprilistól—májustól elsősorban javításokat kellett végezni egész nyáron, s késő ősszel volt a darabolás ideje: a talpat előre ki kellett fürészelni egy évre és felstócolni, hogy legyen ideje száradni. Télen volt idő az új szekér, illetve szekéralkatrészek készítésére is. Apróbb új munkát tavasszal és nyáron is lehetett csinálni (új szekeret csak kivételes esetben), de akkor már a javításokon volt a hangsúly. Több munkát pedig nem vállalt fel a bognár, mint amennyit el tudott végezni, hiszen becsapni sem akart senkit. Az olyan iparos, aki rendszeresen túlvállalta magát, sosem tudta időben teljesíteni a megbízásokat, s ezzel hitelét veszítette. Márpedig minden iparosszakmában nagy jelentősége van a becsületnek, a megélhetés múlhat rajta.

19 A tardonai bognár szerint különösen jellemzi egy-egy mester szaktudását az, hogy mennyi idő alatt készíti el a legtöbb hozzáértést igénylő alkatrészt, a kereket. Neki egy napra volt szüksége egy kerékhez, esetenként két nap alatt hárommal is elkészült.

20 Tudását más szakemberek is elismerték, ezt egy rövid történettel illusztrálta. „Ez az egyik ember ... kerekgyártónak tanult. Meg azt később ... ácskodott. És mivel ő kerékgyártónak tanult, aszondja szeretné ő azt a kerékgyártót látni, aki egy nap egy kereket megcsinál. Hát, mondom neki akkó ne menjek messze, itt vagyok. És úgy is vót, míg itt dolgoztak ők, gyött egy olyan munka, hogy postamunka. Tehát gyött az ember este, hogy hónap neki kell egy kerek, mer összetört neki a kereke, és menni kell neki a szekérrel. Jó. Holnap délután gyöhet érte. Reggel kidobáltam, mire gyöttek az ácsok, kidobáltam ott a műhely elébe az agyat, a talpat, hát a talp az idebe vót persze, meg a küllőt. Mondom neki, Pista bál No itt van, ebbű lesz a kerek. Majd szólok, amikó kész van. Délután négykó kikarítottam (kigurítottam) a kereket, szólok föl a tetőre, Pista bá, itt a kerek. Az öreg azóta kalapot emelt előttem, aszondja ilyen velük ott nem történt meg, mer a mestere nem tudott megcsinálni egy kereket. " A kerékgyártó szükség esetén egyszerre 12 kereket is elkészített, ebben az esetben a lábbal hajtós eszterga folyamatos hajtásához segítséget kért a rokonságból. 18 Paládi-Kovács Attila 1938-as adatokat közöl a szekéralkatrészek répáshutai díjszabásáról: PaládiKovácsA., 1984. 164-165. 19 Jávor K., 2000. 641. 20 Munkadarabok elkészítésére fordított időről L. még: Paládi-Kovács A., 1984. 165.