A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Cseh Fruzsina: Kerékgyártó-mesterség Tardonán az 1950-60-as években

KERÉKGYÁRTÓ-MESTERSÉG TARDONÁN AZ 1950-60-AS ÉVEKBEN CSEH FRUZSINA Bevezetés „Mer ugye van egy olyan vicc, hogy kovácsinasnak elment a gyereke, és a szülei meghagyták, hogy márpedig ne dolgozzon, hanem csak nézze. Hát ugye elment szabadulni, no akkor kovácsolni kell egy szekértengelyt. No, hát kovácsolta, kovácsolta, nem sikerült, no jó van, akkor kovácsuljá belőle egy taligatengelyt. Áztat is kovácsolta, az se sikerült, no jó, a végeredmény lett, csinálj akkor belőle egy tengelyvégszöget.... Tehát nem elég nézni. Igaz-e, a gyalu nem mindenkinek fog. (L. G., bognár) Egy kézművesmesterség bemutatásakor a szakmai fogásokon, eszközökön és elkészített tárgyakon túl elengedhetetlen az adott mesterség és a kézműves koronként változó társadalmi és gazdasági szerepének, a történelmi kontextusnak, a „vélt és valóságos értékrendnek"

1 feltárása. A vizsgálathoz felhasználhatók a szóbeli közlések és számtalan írott forrás, megmaradt tárgyak, erre a komplex szemléletre szolgáltat remek példát többek közt Bodgál Ferenc is a kovácsmesterség kutatásakor.

2 Érdemes azonban egy-egy részletgazdagabb forrás vagy adathalmaz esetén azt külön is elemezni, hiszen további kérdésekre és lehetséges szempontokra hívhatja fel a figyelmünket. Jelen tanulmány egy tardonai kerékgyártó életútját mutatja be a mester elbeszélése alapján, s arra helyezi a hangsúlyt, hogyan befolyásolja a természeti környezet, a társadalmi és gazdasági változások, valamint nem utolsósorban a technikai fejlődés a mesterség változását. Az 1950-60-as években dolgozó kerékgyártó életén keresztül megfigyelhetjük a bognár iparág ekkorra már eltűnt vagy megváltozott, esetleg még meglévő társadalmi és gazdasági vonatkozású jellegzetességeit és a hozzá fűződő értékrendet, valamint a vidék adta lehetőségekhez igazodó szakmai mobilitásnak és a bognármesterség megszűnésének egy tipikus példáját követhetjük nyomon. Hazánkban az életrajzok módszeres néprajzi gyűjtése csak a II. világháború után indult meg, amikor a kutatók érdeklődése többek közt „a felbomló hagyományos közösségekre, a falusi életforma változásaira is kiterjedt".

3 Tobiassen remekül megfogalmazza az életrajzi módszer előnyeit: olyan segédeszköz, amely lehetővé teszi többek között univerzális-tudományos konklúziók levonását, valamint a változások regisztrálását.

4 Több tanulmány született egy-egy kézműves életútjáról - akár írott források alapján is -, amelyek a mesterség leírása mellett nagy hangsúlyt helyeznek a kézműves-társadalomban 1 Bácskai V., 1989. 9. 2 Bodgál F., 1967., 1968. 3 Küllős I., 1982. 163. 4 Tobiassen, A. K, 1982. 80.