A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Cseh Fruzsina: Kerékgyártó-mesterség Tardonán az 1950-60-as években

és gazdaságban betöltött szerepére.

5 Egy életút elemzésekor figyelembe kell vennünk, hogy az nem egyszerűen az események kronologikus felsorolása, a történések utólagos jelentéseket kapnak, amelyeket az adatközlő belesző az elbeszélésbe. Minden önéletrajz a jelenhez viszonyítva fogalmazódik tehát meg,

6 így nem csak az egyes események, tények, de azok jelentősége, az elbeszélő által azokhoz fűzött magyarázatok, jelentések is információértékkel rendelkeznek. Életút L. G. 1931-ben született Tardonán. A református község ekkor még közigazgatásilag Mályinkával együtt Dédeshez

7 tartozott. Agrárlakossága 1900 és 1960 között felére csökkent, míg jelentősen megnövekedett az iparban és kereskedelemben foglalkoztatottak száma. A településsel foglalkozó szakirodalom szerint mindez nem érintette az állatállományt, s ebben az időszakban nőtt a kert és szőlő területe is.

8 A kétgyermekes család föld- és szőlőművelésből tartotta el magát. L. G. már 13-14 évesen járt sógorával vasúti talpfát faragni a Bükkbe, Lyukóbánya mellé, a fát ekkorra már jól ismerte, s hamar megtanult bárdolni is. Ebben az időszakban az erdészet fogadott fel faragókat a Lillafüredi vasút meghosszabbítása miatt, itt L. G. szelvénykarókat faragott. Az erdei famunkák

9 1920-30-as évektől egészültek ki a Bükkben talpfafaragással és szelvénykaró-faragással, s ugyanúgy, mint más erdei munkák, ezek is biztos megélhetést jelentettek, és szaktudást igényeltek. A bükkzsérci talpfafaragók például külön mesterségnek, szakmának tartották munkájukat.

10 L. G. is büszke volt teljesítményére, megemlíti, hogy egy alkalommal rá is szóltak, kevesebbet faragjon, mert nem tudják kifizetni. Mégis úgy döntött, hogy mivel elég jól értett a fához, szakmát szeretne tanulni, s megkérte édesapját, keressen neki kerékgyártómestert Sajószentpéteren. Az ország más területein is minden földműves családban örültek, ha a fiatalok iparosnak álltak," így volt ezzel L. G. édesapja is, hiszen az alig néhány hold földdel és szőlővel rendelkező gazda az iparban fia megélhetését biztosítva látta. Később a már műhellyel és sok munkával rendelkező kerékgyártó a mezőgazdasági munkában kizárólag aratáskor vett részt. Sajószentpéteren L. G. emlékezete szerint a '40-es évek végén kb. nyolc kerékgyártó volt, hiszen sokan jártak oda vásárra. Az akkor 16 éves fiatalember eredetileg egy Dugovenszki nevü mesterhez akart menni, aki azonban nem vállalt már inasokat, így L. G. végül Kádas János mesterhez került 1947 szeptemberében. Egy hét próbaidő után bebizonyosodott, hogy L. G. elég érett a kerékgyártó munkára, így Kádas János kétéves inasszerződést kötött vele. Mivel a 16-17 éves fiatalember jól tudott bárdolni, telente, amikor a kerékgyártóműhelyben kevesebb munka volt, mestere ács öccsének a műhelyében segédkezett. Ez idő alatt is a bér egyik feleként a saját mesterénél kapott ellátást: szállást és ételt egész héten (csak hétvégenként járt haza Tardonára), míg a bére másik felét 5 Bakó F, 1992.; Berta /., 1970.; Bodgál F, 1962.; Fejes L., 1976.; Tóth Z, 1977.; Dobos L, 1976.; Szekeres Gy, 1987. 7-12. 6 Niedermüller P., 1988.468. 7 Ma Dédestapolcsány. 8 SárközyZ., 1989. 174.; Tardona törtenetéhez lásd még; Takács L. (szerk.) 2003. 9 L. BodgálF, 1958.; Paládi-Kovács A., 1986-87., \9U.; PetercsákT. 1982-83.; D. Tóth P. 1970. 10 MádaiGy, 1970. 15. 11 P. Madár I., 1982. 442.; Juhász A., 2003. 50.