A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Hajdú Ildikó: Szokás - jog - hagyomány Hegyalján. Formális és informális korlátok a hegyaljai borászatban

Ha az aszút vizsgáljuk, a 17. századtól kezdve lehet ténylegesen megállapítani, hogy általános szokássá válik az aszúszemek különválogatása. Ezekben a századokban ugyanakkor nemcsak új, a mai napig a tokaji bort fémjelző aspektusok megjelenése ragadható meg, hanem a hagyományokból és szokásokból kilépő szabályozás intézményesülési folyamata és a jogban való rögzülés számos eleme is. Ezekben az évszázadokban indul meg ténylegesen a korábban közös megegyezésre épülő cselekvések szabályokba foglalása, így elsősorban Hegyalja „lehatárolása", a szőlő müvelése, valamint az aszú készítésének alapjait jelentő különválogatás területein. Ezek azok a legfontosabb elemek a tokaji bor és borvidék esetében, amelyek rögzítése a helybeli és a kereskedelem révén távolabbi gazdasági szereplők számára is alapvető fontossággal bírtak. így Hegyalja felemelkedésének időszakára már egy egységes szabályozási rendszer jellemzi, amely a későbbi évtizedekben bár részleteiben változik, az alapjai tekintetében azonban már egységként jelenik meg. IV. A hagyomány és jog ereje A gazdaság fellendülésében meghatározó korszak volt a 17-18. század. A végbemenő gazdasági átalakulás hatására a paraszti, jobbágyi árutermelés is lendületet vett és képessé vált a kereskedelembe történő aktív bekapcsolódásra. Ugyanakkor Hegyalja is azon borvidékeink közé tarozik, amely a török hódoltság idején is magyar kézen maradt, és ez tovább növelte értékét. Nő az itt termelt borok iránti kereslet, mind az ország, mind az országon túli piacokon.

67 Ezt erősíti a hegyaljai aszú azon tulajdonsága is, hogy hosszú távon is jól szállítható. A rossz közlekedési viszonyok közepette lassan előrejutó kereskedőknek a szállítás során kisebb kockázatot kellett vállalniuk a bor minőségének megtartását illetően. A fokozatosan egyre nagyobb távolságokra eljutó bor így európai hírnévre tudott szert tenni. Ezen vonása révén a régióban termelt bort elsődlegesen a külföld számára exportálták az itt letelepedő, vagy itt rendszeresen megforduló kereskedők közvetítésével. Tehát Hegyalját jellemző geográfiai-természeti környezet a gazdasági és társadalmi tényezőkkel kölcsönhatásban olyan bortípus előállítását tette lehetővé, amely egyedisége révén, a helyi gazdaságban fokozatosan annak főprofillá válását ösztönözte és ezzel párhuzamosan egy egész közösség gondolkodásmódjának meghatározó elemévé vált. Ezt tükrözte, hogy mind több település igyekezett abba a csoportba tartozni, amelyek jogosan használhatják boraikra a tokaji nevet. Az itt termett bor által Hegyalját övező hírnév növekedése a borkészítő hegyaljai települések rangját is növelte. Ennek következtében a hegyaljai városok folyamatosan törekedtek a terület birtoklására

68 és a szőlőtermesztés szabályozására. Minden társadalom alapvető fontosságúnak tartja, hogy tagjai között minimális összhang legyen. Ennek elérése érdekében társadalmi ellenőrző mechanizmusokat hoz létre, amelyek szabályozzák az egyének viselkedését. Ebből kifolyólag mindig vannak elfogadott viselkedési minták, de ugyanakkor el nem fogadottak is, amelyeket még szigorúbb szabályokkal igyekeznek megszüntetni. „A legkirívóbb eltérések a normális viselkedéstől, amelyek a csoport összetartását veszélyeztetik," a törvény hatáskörébe tar67 Feyér P., 1981. 81. 68 Bodó S., 1988. 15.