A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Hajdú Ildikó: Szokás - jog - hagyomány Hegyalján. Formális és informális korlátok a hegyaljai borászatban

megakadályozása újabb szigorú szabályozást vont maga után:,, Mivel legtöbb csalárdság és kártétel, a borok pancsolása és fertőzése a tiszántúli boroknak a hegyaljai területre való behozatala révén szokott történni, ezért, hogy az effajta csalásnak a jövőben eleje vetessék, és hogy a hegyaljai bort a tiszántúli bortól meg lehessen különböztetni, ezután a tiszántúliakat csak a göncieknél nagyobb hordókba, a hegyaljaiakat ellenben igaz gönci hordókba legyen szabad szűrni. Az előbb nevezett tiszántúli borokat - már az azelőtt is megvolt szokás szerint - egész a Boldogságos Szűz Mária tisztulásának napjáig a hegyaljai területre bármi címnél és oknál fogva ne vihesse be az országnak senki fia. Sőt, ha el is múlt az említett határidő, másképp ne legyen szabad azokat behozni, mint a Zemplén vármegye viceispányánál teendő jelentés és az általa adandó útlevél mellett. "

54 Ez a rendelet ugyanakkor már nemcsak a hamisításra utal, hanem megfogalmazódik benne az a tétel, amely Hegyalját mint zárt borvidéket definiálja az elkövetkező években, ahová más borvidékről származó bort tilos behozni. A rendelkezés ugyanakkor felveti annak kérdését is, mely települések köre készíthet tokaji bort, ahová a tiszántúli borok behozatalát már meg kell akadályozni. A komoly presztízzsel járó jog azonban épp ebből eredően hosszú időn át tartó vitákat generált a települések között. Ez figyelhető meg abban, hogy bár lehatárolják Hegyalját és a hozzá tartozó településeket, azok száma azonban a régió szélein fekvő települések esetében folyamatosan ingadozik. A 18-19. század folyamán végig megfigyelhető, hogy a települések száma 20 és 22 között változik. A Hegyaljához tartozó települések egységes listája évszázadokon keresztül nem forrt ki. Folyamatosan változik például Sátoraljaújhely, Sárospatak, Toronya és Szerencs helyzete és még számos településé, amelyeket korszakonként másképp ítéltek meg.

55 A 19. század elején, az 1820-as Zemplén vármegyei közgyűlésen is újfent vita tárgyát képezi, mely települések árusíthatnak Tokaji névvel bort.

56 Az ekkor rögzített 22 település már viszonylag állandónak tekinthető, még akkor is, ha a filoxéravészt követő drasztikus társadalmi és gazdasági válság következtében Hegyalja határait kiterjesztik és 1900 után már 31, néha 32 települést sorolnak hozzá. A filoxéra és az azt követő gazdasági visszaesés tehát területi bővülést eredményezett. Ennek eredményeként véglegesen Hegyalja részévé vált Szerencs és környéke, valamint a korábban gyakran vitatott Sárospatak környéki falvak, így Hercegkút, Károlyfalva, Végardó, Bodroghalász.

57 Lényegében két település, Kistoronya és Szőlőske elcsatolásával, valamint két falunak Sárospatakhoz csatolásával, a mai zárt borvidék is ezen települések sorát tekinti Hegyalja részének. Ezen túlmenően afiloxéravész másik gazdasági következménye volt a borhamisítások ugrásszerű növekedése. Jelentősen nőtt a borhamisítások száma és a hamisított borok mennyisége, amelynek oka főként abban keresendő, hogy a megművelt szőlőterületek drasztikus csökkenésével párhuzamosan az előállított bor mennyisége is lecsökkent. A kínálat visszaesése pedig a bor árának növekedésével együtt annak hamisítását is ösztönözte. Hatására ebben az időszakban több új eljárás is meghonosodott.

58 A filoxérát követően a mesterségesnek nevezett borok elleni küzdelem újabb törvényt hívott életre 54 Csorna Zs., é. n. 55 Balassa !.. 2002., 5. 56 Balassa /., 2002. 57 Balassa!.. 2002. 58 Ezeket az eljárásokat Csorna Zsigmond a borhamisításról szóló cikkében mutatja be.