A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Knézy Judit: Háztartási iskolák, tanfolyamok és a táplálkozási kultúra alakulása a 20. században

csak alig érvényesült az uradalmi cselédek körében, onnan nem járhattak a cselédek lányai tanfolyamokra. Eredmények A mezőgazdasági szakoktatás 20. századi megszervezése mind a városi, mezővárosi polgárok, mind a módosabb és kevésbé módos parasztok háztartás vezetésére, női munkaköreinek megszervezésére erőteljesen hatott. A 20. századi konyhatechnikai (gáz-, villanytűzhelyek, gőzzel működtetett fazekak, darálók stb.) újítások bevezetése, elterjesztése éppúgy feladata volt az iskoláknak, mint a táplálkozáskultúra alapos átalakítása. Fontos volt az egészségi szempontok, a korcsoportok, betegek élettani sajátságainak figyelembevétele, a körültekintő higiénia megvalósítása is. Ugyanakkor a tetszetős, étvágygerjesztő terítés, megfelelő étrend, a korábbinál sokkal többféle étel, az igényesebb polgári konyha, vendéglátóipari és nemzetközi konyha ismerete is köszönhető e nevelésnek, de luxus igények is érvényre jutottak. A paraszti közösségekben az 1920-as évek végétől észrevehető, hogy hatottak a tanultak a korszerűbb életvitelre. Többféle zöldség, gyümölcs termesztése, fogyasztása, a konzerválási módszerek körének bővülése, a korábbinál változatosabb, egészségesebb étrend kialakítása következett be (több leves-, főzelékféle, mártás, többféle húsétel: rántott, töltött, vagdalt húsokból való ételek, tartósított gyümölcskészítmények, saláták, köretek). A sertésfeldolgozás is jelentősen átalakult a városi szakemberek hatására.

72 Nagy dologidőben többféle zöldfőzeléket kezdtek fogyasztani. De a nagyobb ünnepekre nem az egészségesebb, hanem a presztízst mutató étrendek gazdagítása maradt jellemző. A figyelmet ráirányította a betegek, öregek, gyermekek, főként a csecsemők számára hasznos diétára. Az orvosok, védőnők hatására komolyabban vették a tisztaság, a higiénia kérdéseit. A táji táplálkozási különbözőségek eltérései csökkentek, átvették más tájak, de más nemzetek ételeit. A közkonyhák és a vendéglátóipar készítményei is részben elkerültek a paraszti konyhára. Változott a konyhatechnika, az edénykészlet, igényesebbek lettek - különösen vendégeskedések alkalmával - a tetszetős, a városi mintákat követő tálalási módokra is. A hétköznapok tisztasági követelményeinek fontos mottói voltak: „kerüljön abrosz mindig az asztalra, asztalkendő mindenkinek, legyen meg mindenkinek a saját evőeszköze, tányérja, pohara és az ragyogjon a tisztaságtól". Azaz a közös tálból való evés hamarosan kezdett megszűnni, de az egy üvegből való ivás is. A konyhában elterjedt magas kredenceknek, kisebb szekrényeknek köszönhetően a legtöbb edény zárt helyre került és nem rakódott rájuk a por. Változott mind a tálaló-, mind a tárolóedények anyaga és a velük való technikák milyensége is. 72 T. Bereczkil., 1997. 107-117., Knézy J., 2006. 60-66.