A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Knézy Judit: Háztartási iskolák, tanfolyamok és a táplálkozási kultúra alakulása a 20. században

kapcsolatot az országos kezdeményezések szervezőivel, részt vettek szövetkezetek (hitel-, tej-, begyűjtési-értékesítési stb.), egyesületek, falusi könyvtárak szervezésében, maguk is tartottak előadásokat, meghívtak előadókat, járattak újságokat, egyeseknek rádiója is volt. A tanárok, esetenként a kereskedők, ügynökök szerveztek varrógépes, hímző-varró-, főző-, cukrász-, egészségügyi előadásokat. Nagykorpádon erre így emlékeztek: „Az asszonyoknak volt varró, sütő-főző tanfolyam. A tanító szervezte több éven keresztül, úgy 4-5 évenként. Én 1940-42-ben jártam, de volt előbb is. A sütő-főző tanfolyam vezető Nagyatádról jött, idősebb nő. A cukorsüteményeket az 1930-as években kezdték készíteni nálunk, addig a lakodalmakban a piskóta volt a jobb sütemény, nagy kiflik, kuglóf, forgácsfánk is. Tortát abban az időbe Nagyatádról hozták a cukrásztól... pörkölt (grillázs) tortát akkor itt Lábodon készített egy asszony..." Gondoltak a nagyobb vendégségek alkalmával az igényesebb, tetszetősebb terítésmódokra, sőt egyik falu asszonyai meg is szólták a másikat, ha ott nem elég szépen rendezték el az asztalt. A szatócsboltok a napközbeni találkozások színterei voltak. Az asszonyok körülnéztek az áruk között, érdeklődtek róluk, tanácsokat kértek, egymás között tapasztalatot cseréltek. A férfiak eleve azért mentek „be a faluba", boltba, malomba, kocsmába, hogy társalogjanak, „politizáljanak". Az 1920-30-as évektől kezdve már számolni kell azzal, hogy a parasztfiatalok közül a magasabb iskolákat végzett nők, a tanfolyamok résztvevői változtattak a szemléleten, részük volt az újfajta igények kialakulásában, újdonságok terjesztésében. A sütés-főzésben, háztartásvezetésben, gyermeknevelésben segítettek szomszédnőiknek, recepteket közvetítettek, újságokat adtak kölcsön. A mezőgazdasági szakképzésben részt vett rétegek A 20. század első felében a gazdaasszonyképzők illetve háztartási iskolák hallgatói elsősorban a polgárság, azaz a középosztály családjaiból kerültek ki, sokan értelmiségi, tisztviselő családból, részben módosabb iparosok, kereskedők köréből. Kevesebb számban előkelőbb birtokos családok, magas rangú tisztviselők, volt dzsentri családok leányai. Alig 5-10%-ra tehető a módosabb paraszti körből bejutott tanulók részvétele. Ezeknek a leányoknak az iskola elvégzése növelte jó férjhez menési lehetőségeiket, mert önálló gazdaasszonyként, nagy háztartás vezetőjeként is megálltak a helyüket. Az elszegényedő középosztály gyermekei viszont el tudtak helyezkedni magánbirtokokon, intézményekben (kórház, szálloda, gyermekintézmények), részben tovább tudtak tanulni pl. egészségügyben. A falusi, mezővárosi származású leányok hazatérve továbbíthatták ismereteiket. A polgári iskolákban, líceumokban a polgárok gyermekei mellett szép számmal vettek részt módosabb parasztok leányai is. Külön jelentőséget kell tulajdonítani a mezővárosi parasztpolgári rétegek tanuló leányainak is. Az iskolát elhagyók otthon saját háztartásukban igyekeztek a „városi" ízlést, igényeket megvalósítani, családjuk körében terjeszteni, közös étkezések, ünnepek alkalmával tudásukat másoknak is átadni. A rövidebb idejű háztartási, sütő-főző, egészségügyi tanfolyamokon inkább részt tudtak venni parasztlányok nemcsak a módosabbak, de a tanulni vágyó szegényebbek is, mert az alacsonyabb részvételi díjat könnyebben meg tudták fizetni, és kevesebb ideig kellett a családi munkákban őket nélkülözni. E tanfolyamokon és különféle helybéli előadásokon, foglalkozásokon részt vevők példaképpen álltak a község népe előtt, így tudásukat továbbadták. A mezőgazdasági ismeretterjesztés, háztartási tanfolyamok hatása