A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Knézy Judit: Háztartási iskolák, tanfolyamok és a táplálkozási kultúra alakulása a 20. században

Kérdésként merül fel, hogy a háztartási illetve gazdaasszonyképzők tanulói mit tanulhattak a táplálkozás színvonalasabbá, változatosabbá tétele, korszerűbb konyhaeszközök felhasználása érdekében. Ehhez érdemes megnézni a kecskeméti gazdasági tanítóképző bevallott célkitűzéseit: 1. „A polgári konyha összes teendőiben való kiképzés 2. Termelési, értékesítési eljárások megismerése, melyek a szegény néposztály foglalkozási körében különösen fontosak és a népjólétének emelésére alkalmasak 3. Szem előtt tartani a tömegélelmezés olcsó és célszerű keresztülvitelét."

40 Ezenkívül az egészségi, tisztasági szempontok ismertetése a háztartás vezetésében is felmerült minden iskolatípusnál és tanfolyamnál. Ezt szolgálta már az iskolában a főzésnél, laboratóriumban használt kötények, fityulák, majd köpenyek használata is, a szigorúan vett tüzhelytisztítási gyakorlatok. A tanárok ismertették, de reklámozták is a legújabb és akkor korszerűnek tartott háztartási eszközök használatát, akár magyar gyártmány, akár külföldi volt az. E gyakorlati célok mellett hangsúlyozták minden iskola és tanfolyam esetében a hazafias nevelés fontosságát, ezt ruházatukban is érzékeltették. A háztartási tanfolyamok és iskolák leányai általában megtanultak „magyar ruhát" varrni maguknak sötétkék vagy fekete anyagból. A putnoki iskolában volt a tanórákon viselendő pöttyös formaruha, ünnepre matrózruha még az 1930-as években is (3. kép). De az 1936. évi eucharisztikus konferenciára a budapesti felvonulásra fehér „bocskay" ruhában mentek el (4. kép). Ezután volt nekik sötét színű zsinórozott ünnepi öltözékük is. Legtöbb adatot, fényképet a putnoki intézmény életéről sikerült találni. Az 1926. évi iskolaismertető arról írt, hogy a tanulók tárgyi hozzájárulása a tanításhoz abban is megnyilvánult, hogy kést, villát, evőés kávéskanalakat, mély-, lapos- és kistányért, kávéscsészét is kellett vinniük magukkal, ezeken kívül pohártörlőt, 3 asztalkendőt, 12 személyes abroszt. A fényképeken úgy tűnik, hogy később az iskolának egységes, saját tálalókészletei voltak, hiszen a terítés igényessége is cél volt. Később tányért, evőeszközt nem kellett magukkal vinniük, csak a második világháború után, amikor az iskola nem rendelkezett a korábbi edénykészletekkel. A putnoki tanárok közül Benczéné Lang Irénről biztosan tudjuk, hogy Münchenben végzett kétéves háztartási iskolát. Putnokon volt az iskola megalapításánál, évtizedeken keresztül oktatta a háztartástant, háztartási vegytant és élelmiszerismeretet. Az 1930as években tankönyveket is írt, melyeket az első és második osztályokban használtak („A könnyű főzés titka" 1934, „Gyümölcs és zöldség eltevése" 1935 és 1936, „Helyes táplálkozás" 1940, 1943.) című könyveket.

41 Nem titkolta már a könyv címében sem, hogy a „finom és polgári konyha" számára írta le receptjeit, s ezt tanulták az iskolában. Ennek megfelelően alakították ki a tűzhelyeket és a konyhai eszközöket. A 20. század elején már a falusi háztartásokban is kezdett általánossá válni a fafűtéses takaréktüzhelyek használata. A háztartási tanfolyamokon szintén ezeket használták, bár igyekeztek minél takarékosabb tűzhelyféléket alkalmazni. Putnokon 1926-ban alacsony kis gáztűzhelyek sora mellett tevékenykedtek a leányok a tankonyhában (5. kép). Egy későbbi kb. 1938-ban felvett jelenetben szögletes csempékkel kirakott oldalú, nagyméretű tűzhely látható, melynek két csöve fent a szoba sarkában egy tartályba torkollik,

42 legalább 6-8 nagy méretű fazék elfért a tetején. Körülötte az egyik oldalon az asztalnál tésztasütéssel foglalkoznak, kézi daráló és habverő rézüsttel is használatban van, a tűzhely másik 40 Cvetkovits E, 1930. 783. 41 1937. évi tankönyvjegyzék Gqjáry L, 1938. 52. Benczéné Langl, 1934. 1935. 1936. 1943. mindegyik több kiadást is megért. 42 MMgMA II. 885/6.