A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)
Kápolnai Iván: A mezőkövesdi kistérség népességi és lakásviszonyai a 20. század második felében
A különböző komfortfokú lakásokban mutatkozó növekedéssel egyidejűleg jelentősen csökkent a komfort nélküli és szükséglakások száma különösen Mezőkövesden, ahol arányuk az 1990. évi közel 30%-ról alig több mint a felére esett. A térség egészében arányuk 1990-ben még meghaladta a lakásállomány harmadát, az ezredfordulón nem éri el a negyedét. A csökkenés ellenére ez mégis magasnak mondható. A megyebeli átlag ugyanis alig több mint a lakások egyötöde, az országos átlag pedig egyhatod rész. A térség számos településén különösen magas az arány: Geszten, Bábolnán és Dorogmán a lakások több mint fele komfort nélküli, arányuk (a szükséglakásokkal együtt) Cserépváralján, Nagymihályon, Négyesen és Lövőn is 40% körüli. Különösen sok a szükséglakás Sályban és Nagymihályon: 6-7%, Négyesen és Valkon pedig 5-6%. Ezek az adatok egyben felhívják a figyelmet a további teendőkre a lakásviszonyok javítása terén. Összefoglalás Mezőkövesd várost, a vonzáskörébe tartozó 11 hegyvidéki és 12 mezőségi települést magába foglaló, 770 km 2-nyi kistérség az ország területének 0,83%-át foglalja el, 46 és félezer főnyi lélekszáma az ezredfordulón az ország népességének 0,46%-a, de száz évvel ezelőtt 0,72, a 18. század végén pedig - a jelenlegi határok közötti terület lakosságának - még 1%-a volt. A népesség az 1940-es évekig folyamatosan növekedett, a természetes népszaporodás meghaladta az országos átlagot, de nem sikerült a teljes születési többletet a térségben megtartani. Már a 19. században kimutatható az elvándorlás, a vándorlási veszteség a 20. század első négy évtizedében a természetes népszaporodás fele, mintegy 12 ezer fő volt, a következő négy évtizedben pedig közel kétszerese, 23 ezer fő, de az utolsó két évtizedben már nem számottevő. Mezőköved város lélekszáma a múlt század második felében 18 ezer körül mozgott, az össznépesség 20%-kal, a városkörnyéki településeké közel 30%-kal csökkent, számos településé alig felére. Az össznépesség a 19. század végének szintjére esett vissza. Legnagyobb mérvű volt a népességfogyás az 1960-as években, a mezőgazdaág kollektivizálása után. Az ország népességének a fogyása 1981-től kezdődött, a térségben a gyermekvállalási kedvnek az átlagosnál is nagyobb mérvű csökkenése következtében a természetes fogyás 1977-től folyamatos, de a halálozások száma több községben már korábban is meghaladta a születésekét. A lakosság fokozatos öregedését jelzi, hogy a múlt század elején a népességnek jóval több mint egyharmada 15 éven aluli gyermek volt, az ezredfordulón már csupán egyhatoda, néhány faluban csak egytizede. 1900 körül a népesség alig 7%-a tartozott a 60 éven felüli időskorúak közé, a század közepén már több mint 12%-a, az ezredfordulón minden negyedik személy, de egyes községekben arányuk a 40%-ot is meghaladja. Megváltozott a népesség vallási és etnikai összetétele is. A 18. század derekán a lakosság több mint 40%-a református volt, arányuk a múlt század közepére 20% közelébe mérséklődött, a katolikusoké pedig - jórészt nagyobb népszaporodásuk révén - közel 80%-ra növekedett. Az ezredfordulóig a katolikusok aránya 68%-ra esett, a reformátusoké 18%-ra és 2% egyéb felekezetű. A többi nem tartozott semmilyen felekezethez, vagy nem kívánt válaszolni a vallást tudakoló kérdésre. A 18. században még jelentős számú idegen (nagyobbrészt szlovák) ajkú lakosság a 19. században csaknem teljesen magyar anyanyelvűvé vált. A 20. század vége felé egyre