A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)
Kápolnai Iván: A mezőkövesdi kistérség népességi és lakásviszonyai a 20. század második felében
erősödik a túlnyomórészt magyarul beszélő, de mindinkább cigány nemzetiségi tudatára ébredő és gyorsan szaporodó etnikai kisebbség. Arányuk a térségben - nehezen meghatározható országos arányukhoz hasonlóan - legalább 5%-ra becsülhető. A népesség gazdasági aktivitását jellemzi, hogy 1900 körül 100 keresőnek legalább 140-150 eltartottról - korábban talán még többről - kellett gondoskodnia. A század második felében a társadalombiztosítás kibővítésével, gyermekgondozási segély stb. juttatásával jelentős társadalmi csoportok munkanélküli keresethez jutottak. Az inaktív keresők aránya 1970-ig 13%-ra, az ezredfordulóig - a nagyarányú elöregedés következtében -40%-ra emelkedett. Számuk a lakosság felét is meghaladja, többségben vannak az aktív keresőkkel szemben. Mindehhez járul még a 2001. évi adatok szerint - az országos átlagnál magasabb, de a megyeinél alacsonyabb - 4,5% munkanélküli. 1990-ben még a népesség több mint 40%-a volt aktív kereső, 2001-ben a foglalkoztatott létszám a lakosságnak mindössze 28%-a. A múlt század elején a népességet - az országos átlagot is meghaladó mértékben - a mezőgazdaság tartotta el. Az agrárlakosságnak még a század közepén is kétharmados aránya 1980-ig egyharmadra csökken, az iparban foglalkoztatottaké pedig már meghaladja a 40%-ot. Az aktív keresőknek 1990-ben alig több mint 20%>-a tartozott a mezőgazdasági szektorba, az ezredfordulón mindössze 8%-a. Az ipar-építőipari szektorban foglalkoztatottak aránya is mérséklődött 35% közelébe. A különböző szolgáltatási jellegű ágazatokat magába foglaló harmadik („tercier") szektor vált uralkodóvá, amely a második világháborúig a lakosságnak csupán 10% körüli hányadát foglalkoztatta. Jelentősen emelkedett a nem anyagi szolgáltatási tevékenység területén nagyobbrészt szellemi munkát végző keresők száma. Az ezredfordulón a foglalkoztatottaknak közel harmada folytatott szellemi tevékenységet. Az egyik legkedvezőtlenebb demográfiai helyzetű európai ország egyik legjobban elöregedett kistérségében országos viszonylatban is kiemelkedő mértékben bővült az elmúlt fél évszázadban a mindjobban fogyatkozó népesség lakásállománya. Az ezredfordulón közel 30%-kal volt több lakás, mint a század közepén, s így egy lakásra már csak 2-3 személy jut. 1900 körül még közel 5, a 18. század végén pedig 6-7 személy zsúfolódott össze egy kis lakóházban. A túlnyomóan egyszobás, „vertföldes" korábbi lakásokkal szemben többségük 3 vagy több szobás, átlagos alapterületük 80 m 2 , az országos átlag pedig csak 75 m 2 . Villamosításuk befejeződött az 1970-es években, és az utolsó 2-3 évtizedben felgyorsult a lakások technikai felszereltsége különböző komfortelemekkel. Az ezredfordulón általánosnak mondható a háztartásokban a gázhasználat, nagyobbrészt már a hálózati gáz. Nem sokkal marad el a 92%>-os országos átlagtól a vízvezetékes (és meleg folyóvizes) lakások aránya. 80% fölötti a szennyvíz-elvezető csatornával ellátott lakásoké is, bár 2001-ben még több a házilagos, mint a közcsatorna. Fürdőszobával rendelkező lakások átlagos aránya 80%, megelőzve a megye legtöbb kistérségét. A központos fűtéssel is ellátott lakások egyharmados aránya elmarad az 50% körüli országos és megyei átlagtól. A vízöblítéses WC minden negyedik lakásból hiányzik, így viszonylag sok a komfort nélküli lakás országos és megyei összehasonlításban egyaránt. Mindezen túl a legjobban megfogyatkozott népességű települések lakásainak legalább, vagy közel fele messze elmarad a kistérségi átlagértékek mögött. Több faluban a szükséglakások száma is 5-7% között mozog. 1 1 Köszönet Herkely György Mezőkövesd város díszpolgárának szíves szóbeli közléseiért.
