A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Kápolnai Iván: A mezőkövesdi kistérség népességi és lakásviszonyai a 20. század második felében

térségben, hanem a lakások életkorát tekintve is. Egyetlen lakás őrzi az 1919 előtti kor emlékét, az összes többi lakás a második világháború utáni évtizedekben jött létre, és az építkezés az utolsó évtizedben is kiemelkedő mértékben folytatódott. A mezőkövesdi kistérség 2001. évi lakásállományának megoszlása az építési idő szerint: Összes lakás Mezőkövesd Környék Bükk vidék Alföld Lakások száma 19 562 7435 12 127 6381 5746 Az építési idő %-ában -1919 14,5 18.0 12,4 8,3 17,0 1920-1944 14,8 15,6 14,3 13,3 15,5 1945-1959 16,7 7.5 22,4 24,4 20,1 1960-1969 14,5 11,6 16,2 17,5 14,8 1970-1979 17.2 21,1 14,8 14,9 14,7 1980-1989 15,5 18,5 13,6 15,1 11,9 1990-2001 6,8 7,7 6,3 6,5 6,0 A lakások felszereltsége, komfortossága A lakásviszonyok alakulásában elsősorban nagyarányú mennyiségi változás következett be az elmúlt fél évszázad első évtizedeiben a lakások számának, szobaszám és alapterület szerinti nagyságának erőteljes növekedésével. Ennél is gyorsabb ütemű minőségi változást eredményeztek az utolsó évtizedek a lakások technikai felszereltségének, komfortosságának nagyarányú emelésével. A technikai felszereltség bemutatása előtt meg kell említeni a lakások belső viszonyainak jellemzésére, hogy a század közepén Mezőkövesden a vertföldes szobák aránya meghaladta a 40%-ot, 1970-ben is az 5%-ot. Még nagyobb volt a változás a környékbeli községekben, ahol a század közepén a szobáknak (csakúgy mint a konyháknak) több mint háromnegyede - Szentistvánon és Tiszabábolnán 90%-ot is meghaladó hányada - volt vertföldes. Arányuk még 1970-ben is több mint 20%, 1980-ban pedig átlagosan 4%>. A két legkisebb alföldi faluban, Tiszavalkon és Négyesen azonban a szobák több mint negyede, illetve közel egyötöde még 1980-ban is földes volt. Frissebb adatok nem ismeretesek. A technikai modernizálódás valójában már a század első évtizedeiben megkezdődött a villamos áram fokozatos bevezetésével. A villanyfény Mezőkövesden 1906-ban gyulladt ki néhány lakóházban, Tibolddarócon 1920-ban, majd 1938-ban további 5 községben. Mezőnyárádon 1941-ig a lakások közel 30%-ába vezették be a villanyáramot, Mezőkövesden, Tibolddarócon és Mezőkeresztesen minden ötödik házba, (a később Mezőkeresztessel egyesített) Keresztespüspökiben, Mezőnagymihály és Vatta községekben pedig a lakóházak 12-14%-ába. Más településeken azonban egyáltalán nem volt villanyvilágítás az 1940-es évek elején. Az 1950-es évek végéig Mezőkövesden a lakóházak több mint háromnegyedét kapcsolták be az áramszolgáltatásba, a környékbeli mezőségi települések házainak közel kétharmadát, néhány bükkalji faluban azonban (Zsérc, Sály, Geszt és Cserépváralja) még egyáltalán nem volt villanyfény, Tardon is csak 19 lakóházban. 1970-ig a lakások villamosítása Mezőkövesden elérte a 94-95%-ot, 1980-ban a 99%-ot, a környékbeli községekben