A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Kápolnai Iván: A mezőkövesdi kistérség népességi és lakásviszonyai a 20. század második felében

is a 96-97%-ot. Mezőkövesden csak 57 lakás volt még villany nélkül, a környéken pedig 379. Ha azonban az áramszolgáltatásba bekapcsolt lakások lakóit viszonyítjuk az összlakossághoz, akkor már az egész kistérség villamosítása 99%-osnak mondható 1980-ban. A vízellátási viszonyokat jellemzi az 1940-es évek elején, hogy a házak több mint felének a telkén nem volt kút, így a lakóházak több mint 40%-ába 100 méternél, sőt gyakran fél km-nél is nagyobb távolságról kellett a vizet hordani. A négyesi és tiszavalki lakóházak telkén alig akadt kút, Mezőkeresztesen is csak minden hatodik ház telkén, Borsodivánkán, Mezőnyárádon és Alsóábrányban viszont a lakóépületek 85-90%-ának a telkén volt kút. 1970-ben az épület telkén levő vagy utcai kútból szerezték a vizet Mezőkövesden a lakások közel 80%-ában, a környéken általában ennél is nagyobb részében. Vízvezeték Mezőkövesden a lakásoknak még csak 10%-ában volt, a környékbelieknek pedig alig 3%-ában. Az 1970-es évtizedben erősödött fel a folyóvíz bevezetése a lakásokba. 1980ban már csaknem minden második mezőkövesdi lakásban és a környék lakásainak közel 30%-ában volt vízvezeték, de a mezönyárádi lakásoknak több mint felében, a bogácsiaknak is 44%-ában. A lakáson kívüli vízvezetékből, vagy inkább az épület telkén kívüli „vízvezetéki közkifolyó"-ból (vagyis utcai vízcsapból, illetve fúrt artézi kútból) nyerték a vizet a mezőkövesdi lakások további negyedrészében, a környékbeli települések lakásainak jó 30%-ában. 1990-ben a mezőkövesdi lakásoknak közel 80%-ában volt vízvezeték, az ezredfordulón pedig 88%-ában, de Mezőnyárádon és Szentistvánon 90-91%-ában, ami már alig marad el a 92%-os országos átlagtól. A térség egészében 82% a vízvezetékes lakások aránya, de Tiszabábolnán és Dorogmán csak 55-56%, a borsodgeszti lakások többségében pedig nincs vízvezeték. Csaknem minden vízvezetékes lakásban (97-98%ban) a háztartás viteléhez szükséges meleg folyóvíz is biztosítva van. Vízöblítéses WC Mezőkövesden 1970-ben a lakásoknak csupán 7%-ában működött, tíz év múlva már 40%-ában, 1990-ben 70, az ezredfordulón pedig 84%-ában - miként Mezőnyárádon is. A környéken még gyorsabb ütemben terjedt el: az 1970. évi 2%-ról 1990-ig 50%-ra, majd az utolsó évtizedben tovább 71%-ra emelkedett számarányuk. Borsodgeszten viszont csak minden harmadik lakásban van vízöblítéses WC, Bábolnán és Dorogmán is 44^15%-ban. A kistérségi 75%-os átlag azonban a gyors terjedés ellenére is elmarad a 87%-os országos szinttől. Viszonylag rövid idő alatt látták el fürdőszobá\d\ is a lakásokat. 1960-ban a lakásoknak csupán 3%-ában volt fürdőszoba az egész térségben, Mezőkövesden éppúgy, mint a környéken. 1980-ban Mezőkövesden a lakásoknak nagyobb része, a környékbelieknek jó harmada volt fürdőszobás, az ezredfordulón a fürdőszobás lakások aránya Mezőkövesden 86%, sőt Bogácson 87% és Bükkzsércen 89%, a térség egészében pedig 80%. Ettől ugyan elmarad a geszti, bábolnai és dorogmai 50% körüli arány, de az átlag magasabb a legtöbb megyebeli kistérségnél, csak az iparosodottabb miskolci, kazincbarcikai és tiszaújvárosi haladja meg. Gyors ütemű volt a csatornázás is. 1970-ben Mezőkövesden a lakásoknak csak 14%-a, a környéken pedig alig 4%-a volt szennyvízelvezető csatornával ellátva, az ezredfordulón pedig a kistérség lakásállományának 82%-a. Közcsatornába azonban csak minden tizedik lakás volt bekötve, pedig a megyében több volt a közcsatornával, mint a házi csatornával (,,derítő"-vel) ellátott lakás. A közcsatornázás aránya az egész megyében - az encsi kistérséggel együtt - a mezőkövesdi térségben volt a legalacsonyabb. Mezőkövesden közcsatornába a lakások egynegyedét kötötték csak be, a megye városaiban pedig a la-