A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Kápolnai Iván: A mezőkövesdi kistérség népességi és lakásviszonyai a 20. század második felében

ugyancsak magasabb a 75 m

2-es országos átlagnál. Kiemelkedően legnagyobb, 93 m

2 átlagos alapterületű lakások Tardon találhatók, ahol a 100 m

2-nél nagyobb lakások aránya közel 40%, és a 60 m

2-nél kisebb lakásoké pedig csupán 8%. Abban a matyó faluban, amely a két háború közötti szociográfiai irodalomban Szabó Zoltánnak nagy vihart kavart „A tardi helyzet" című munkája nyomán szinte a szegénység szimbólumává vált országszerte. Ebben a szegény faluban a század elején még 80, az 1930-as években is több mint 50 gyermek született minden évben, most pedig alig 10, és több mint háromszor annyi személyt temetnek. A születéseket meghaladó halálozási többlet is - a legtöbb települést megelőzve - már az 1970-es évek közepén jelentkezett, és azóta folyamatos. Gyermekekben a legszegényebb község a Bükk vidéki térségben: arányuk alig több a lélekszám 10%-ánál, a 60 év feletti időskorúak aránya viszont a legmagasabb. A múlt század elején a falu egyharmada volt gyermek, most pedig minden harmadik személy időskorú. A legjobban elöregedett falu az egész térségben Bábolna és Négyes mellett, ahol azonban építkezési tevékenységről évtizedek óta alig beszélhetünk. így Tardon jelentkezik a legélesebb kontraszt a gyermekvállalási kedv átlagosnál is nagyobb mértékű fogyatkozása és a reális igényeket is meghaladó lakásépítkezési törekvés között. Nem sokkal marad 90 m

2 alatt a lakások átlagos alapterülete Ábrányban és Ivánkán (89 m

2

), Bogácson és Szentistvánon (87 m

2

), meghaladja a 80 m

2-t Zsércen (84 m

2

), Szomolyán, Nyaradon és Csincsén (81 m

2

), 80 m

2 az alapterület Cserépfalu, Kacs, Keresztes és Dorogma községekben, 70-80 m

2 közötti Darócon és Négyesen (79), Sályban (78), Egerlövőn és Cserépváralján (77), Mezőnagymihályon, Valkon (74) és Vattán (73 m

2

). 70 m

2-nél is kisebb viszont a lakások átlagos nagysága Geszten és Bábolnán. A térség külső arculatát rövid fél évszázad alatt megváltoztató nagyarányú építkezések eredménye a lakások viszonylag fiatal életkora: a térség közel 20 ezer lakásának több mint 70%-a a második világháború után keletkezett. Ez az arány a Bükk vidéki községek átlagában közel 80%, egyes településeken (Tard, Szomolya, Ábrány és Sály) még magasabb, tehát a lakások alig egyötöde, vagy annál is kisebb hányada származik az 1945 előtti korszakból. Mezőkövesd város lakásállománya nem újult meg ilyen mértékben: minden harmadik lakás még 1945 előtt épült. Hasonló a helyzet a kistérség erősen fogyatkozó népességű alföldi részén, ahol a lakásoknak szintén csak kétharmada épült 1945 után, s itt az építkezések lanyhulása különösen szembetűnő az utolsó két évtizedben. A lakásállomány bővítéséhez legkisebb mértékben, 6-7%-kal az utolsó évtized járult hozzá, az 1990 előtti évtizedek - kistérségi szinten - eléggé egyenletesen, 15-17%-kal vették ki részüket a lakásépítési tevékenységből. A környékbeli építkezések az 1950-es években voltak a legnagyobb arányúak, Mezőkövesden viszont ez a pangás időszaka volt. A térség központjában a csúcsot az 1970-es évtized jelentette, a városi cím elnyerésével kapcsolatos általános élénküléssel összefüggésben. A térség második legnépesebb települése, Mezőkeresztes lakásainak a kövesdinéi is nagyobb hányada, 40%-a maradt meg, főleg az első világháború előtti időkből. Vattán, Ivánkán és Négyesen is a lakások több mint harmada 1945 előtt épült, az utóbbi két településen nagyobbrészt az 1920-44 közötti negyedszázadban. Borsodgeszten és Egerlövőn pedig a lakások fele - sőt Lövőn több mint fele - inkább a első világháború előtti évtizedek nyomait őrzi. Mindennek épp az ellentéte viszont az egykori tanyai településből 1994-ben önálló településsé lett Csincse, amely nemcsak közigazgatás-jogilag legfiatalabb helység a