A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)
Kápolnai Iván: A mezőkövesdi kistérség népességi és lakásviszonyai a 20. század második felében
a szolgáltatási szektor részesedési aránya a múlt század első évtizedének vége felé lépte csak túl a 10%-ot, de az 1940-es évek elején sem éri el a keresztesi és nyárádi hányadot. Az 1950-es években a magánkereskedelem fokozatos elhalása után csökkent, és éveken át stagnált a közismerten szegényes áruellátási viszonyok között az állami kereskedelem keretei között foglalkoztatott létszám. A forgalmi élet másik ágában, az áru- és személyszállításban dolgozók száma viszont jelentősen emelkedett. Növekedett a szolgáltatási szektor összlétszáma is az 1950-től kiépített új tanácsi közigazgatási rendszer kereteinek a bővülésével, a központilag irányított gazdaság igazgatása, a rendőrség széles körű tevékenysége, az államosított egészség- és oktatásügy, a kiépített kulturális intézmények működése stb. ugyancsak jelentős apparátust igényelt. 1960-ban a kistérség népességének már mintegy negyede, Mezőkövesden minden harmadik, a környéken minden ötödik személy a tercier szektorhoz tartozott. Ezen belül a közlekedésben-szállításban foglalkoztatottak száma meghaladta a 7%-ot, Mezőnyárádon a lakosság negyedét. Az inkább stagnálónak mondható 1960-as évtized vége felé folytatódott tovább a szolgáltatási szektor fejlődése. Szerepe lehetett ebben a szabadabb gazdálkodásra ösztönző, 1968-ban indult ún. „új gazdasági mechanizmus"-nak is. A fokozatosan javuló áruellátás, a gazdasági egységekben bizonyos fokú önálló elszámolást lehetővé tevő kereskedelmi fonnák (pl. „gebines" rendszer) némi mozgást eredményeztek ebben az eléggé megbénított ágazatban. Új boltokat nyitottak, és az 1980-as években már - Borsodgeszt kivételével - minden településen több kiskereskedelmi egység állt a lakosság rendelkezésére. A kereskedelemhez hasonló mértékben emelkedett minden településen a nem anyagi szolgáltatási tevékenység területén a nagyobbrészt szellemi foglalkozású keresők száma. Arányuk a környékbeli községekben átlag 11-12%, Mezőkövesden közel 20%. A nem anyagi ágazatokban foglalkoztatottak közel fele Mezőkövesden az egészségügyi és szociális ellátás területén, valamint az oktatási-nevelési és kulturális intézményekben dolgozott, és nagy többségük nő. Az 1980. évi adatok szerint a 41 orvos és gyógyszerész közül 18 volt nő, a különböző egyéb - nem fizikai munkának minősülő - egészségügyi munkaköröket néhány kivételtől eltekintve csaknem teljesen nők látják el. A mintegy 300 pedagógus foglalkozásúnak is háromnegyed része tartozott a női nemhez. Nagyarányú a nők többsége a pénzintézeti, számviteli munkakörökben, a személyi szolgáltatások körében, ezenkívül a közigazgatási apparátusban - miként a kereskedelemben is női többség mutatkozik a térség egészében. A kereskedelmi tevékenység szerepének növekedését jelzi, hogy 1990-ben az aktív keresőknek már 10%-át képviselik - meghaladva a közlekedésben-szállításban foglalkoztatottak számát - s ez csak tovább folytatódik a 90-es években. A foglalkoztatottak mintegy 40%-át (Mezőkövesden közel 50%-át) képviselő szolgáltatási szektor közel felét foglalja el a forgalmi szféra két ága, másik felét pedig a különböző nem anyagi szolgáltatások. Miközben a népesség lélekszáma, s még inkább a foglalkoztatottaké folyamatosan és gyorsuló ütemben fogyatkozik, azon belül az első foglalkozási főcsoport részesedése az egész 20. században, az 1980-as évektől az ipar-építőiparé is csökken, a harmadik nemzetgazdasági szektor aránya mindjobban növekszik. Az ezredfordulón a szolgáltatási jellegű ágak aránya a térségben már 56,5% volt, az országos és megyei átlag pedig 61-62% . A települések többségében magasabb volt az arány, mint az első két szektorban együttvéve, Mezőkövesd városban az országos és megyei átlaghoz hasonló. Az aktív keresők (foglalkoztatottak) nemzetgazdasági ágak szerinti megoszlásának alakulása az utolsó három évtizedben:
