A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Kápolnai Iván: A mezőkövesdi kistérség népességi és lakásviszonyai a 20. század második felében

Foglalkoztatott összesen Ebből % Foglalkoztatott összesen Mező- és erdőgazdasági Ipar és építőipar Szolgáltatások 1970 24 222 38,5 40,6 20,9 1980 22 976 24,8 43,4 31,8 1990 19 316 21,8 37,8 40,4 2001 13 086 8,0 35,5 56,5 Megállapítható az is, hogy az ezredfordulón a foglalkoztatottaknak a kistérségben 32%-a folytatott szellemi tevékenységet, ezen belül Mezőkövesd városban közel 40%, a környékbeli községekben azonban csak 26,5% volt az arány, ami jóval alatta marad a 40-41%-os megyei és országos átlagnak. Ez összefügg a foglalkoztatottak iskolázottsági színvonalának alakulásával, és indokolttá tenné ennek vizsgálatát nemek szerinti megoszlásban is. Ez azonban már külön tanulmány tárgya lenne. II. LAKÁSVISZONYOK Lakóházak, lakások száma A II. József-korabeli népszámlálás során a mezőkövesdi kistérségben 4062 lakóházban 5273 családot írtak össze több mint 26 ezer lakossal. Mezőkövesden 100 lakóházra 135 család, illetve 728 személy jutott. Több mint a környékbeli községekben, meghaladva a megyei és országos átlagot is. A térség legtöbb településén nem 7-néI, hanem csak 6-nál több személy jutott egy lakóházra, de voltak falvak, ahol 6 főnél is kevesebben laktak egy házban. A 19. század végéig a lakóházak száma 10 ezer fölé, két és félszeresére emelkedett, nagyobb mértékben, mint a lélekszám. így a lakóházankénti személyek átlagos száma („laksűrüség") már 5 fő alá csökkent, de Mezőkövesden továbbra is valamivel nagyobb volt, mint a többi település átlagában. A második világháború során a bükkaljai községekben átlagosan minden negyedik lakóház - néhol annál is több - megrongálódott, de azokat túlnyomórészt sikerült helyreállítani. A század első felében is a lakóházállomány több mint kétszer olyan ütemben növekedett, mint a népességszám, így a házankénti átlagos laksűrüség a század közepén már nem sokkal több 4 főnél, sőt Mezőkövesden valamivel kevesebb. A század második felében a lakóház- illetve lakásállomány növekedése az 1950-es évtizedben volt a legnagyobb mértékű: 12%, ezen belül Mezőkövesden 8,6%, a környéken 13,6%. Több mint 1600-zal növekedett a lakóházak száma a térségben 11 év alatt. Valójában ennél is jóval több, mintegy 2700 új lakóházat emeltek, ami azt jelenti, hogy több mint 1000 régi ház helyett nagyobb, korszerűbb épület jött létre, nagyobbrészt a környéken. Az 1960. év elején a környékbeli településeken összeírt lakóházaknak 20-25%-a az 1950-es években keletkezett, Mezőkövesden azonban csak 6-7%-a. Említésre érdemes, hogy a legtöbb bükkaljai községben - a természeti adottságokat kihasználva - túlnyomórészt kőből építkeztek, Vattán, Ábrányban, Tardon inkább vályogból. Mezőkövesden és az alföldi településeken a 19-20. század fordulóján a kő- vagy téglaépületek aránya alig 2%. A század elején az egész térségben 10 közül 8-9 ház tetejét