A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Kápolnai Iván: A mezőkövesdi kistérség népességi és lakásviszonyai a 20. század második felében

A kommunista gazdasági rendszerben - ideológiai okoknál fogva - nem mutattak ki munkanélküliséget, legfeljebb csak - szervezési fogyatékosságok miatti — munkahelyi, ún. „üzemi" munkanélküliségről eshetett szó. Az 1990. január 1-jei eszmei időpontban végrehajtott népszámlálás 617 munkanélküli, „első ízben munkahelyet kereső" személyt vett számba a térségben, az évtized első éveiben a megyei szervek által nyilvántartott munkanélküliek száma meghaladta az 1400 főt, a 2001. évi népszámlálás pedig 2065 munkanélkülit mutatott ki. Ez a térség lakónépességének 4,5%-a, a férfilakosság 6,2%-a, a nőknek 2,9%-a. Ez több a 4,1%-os országos, kevesebb a 6,9%-os megyei átlagnál, és a megyebeli 11 kistérség közül a legalacsonyabb arányszám. A munkanélküliség és a népesség gyorsuló elöregedése következtében nagymértékben megcsappant a ténylegesen foglalkoztatott aktív keresők száma és a népességen belüli aránya. 1990-ben a közel 20 ezer aktív kereső az össznépesség több mint 40%-át tette ki, 2001-ben a 13,2 ezer főre apadt foglalkoztatott létszám a lakosságnak mindössze 28,3%-a. Ha a munkanélküliek mind munkához jutnának, akkor is az össznépességnek alig harmada (32,8%) lenne foglalkoztatva. A gazdasági aktivitás népességen belüli arányszámainak alakulását a 20. században a következő összeállítás mutatja be: Népesség összesen Ebből % Kereső Népesség összesen Aktív Inaktív Munkanélküli Eltartott 1900 49 368 42,1 57,9 1949 58 424 45,1 54,9 1960 59 75 1 47,4 2,1 50,5 1970 52 715 44,6 12,9 42,5 1980 51 152 44,7 22.9 32,4 1990 48 080 40,6 30,0 1,3 28,1 2001 46 514 28,3 40,4 4,5 26,8 A következőkben a népesség főbb foglalkozási csoportok (szektorok) szerinti megoszlását tekintjük át. A kiegyezés korabeli Magyarország lakosságának több mint háromnegyed részét a mezőgazdaság és erdőgazdálkodás tartotta el, a századfordulón már csak kétharmadát, sőt a jelenlegi határok közötti ország lakosságának csak 60—61%-a élt mezőgazdaságból - ideértve a szőlő- és kertművelést is. A mezőkövesdi kistérségben azonban, a Bükk vidéki és alföldi részen egyaránt 83-84%-ra rúgott, számos községben 90-95%-ot is meghaladta a mezőgazdasági (korabeli kifejezéssel: őstermelő) foglalkozású népesség aránya. Még az 1940-es évek elején is 76% volt az agrárhányados. A legszegényebb és vállalkozó kedvű agrárlakosság egy részének 1945 utáni kitelepedése következtében Egerlövő és Szentistván 90% körüli mezőgazdasági népességhányada 60% közelébe esett, Mezőkövesden alig több mint 50%-ra. De a mezőgazdasági foglalkozásúak továbbra is több mint 90%>-kal részesednek Valk és Bábolna népességében, a Bükk vidéki falvak átlagában pedig 80%) az agrárhányados. A század derekán a kistérség megfogyatkozott lakosságának már csak kétharmada maradt a mezőgazdaságban, sőt Kövesden kívül Ábrányban is alig több mint a fele, Nyaradon pedig csak jó harmada.