A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Kápolnai Iván: A mezőkövesdi kistérség népességi és lakásviszonyai a 20. század második felében

magasabbak voltak, tehát a vallástól való fokozatos elszakadás folyamata a térségben lassúbb volt, mint országszerte, különösen, mint a nagyobb városokban és Budapesten. Az ország lakosságának 15%-a nem tartozott egyetlen vallási felekezethez sem, de a fővárosnak egyötöde, némely kerületben pedig minden negyedik személy elszakadt a vallástól. A vallást tudakoló kérdésre a népesség több mint 10%-a nem kívánt válaszolni országos átlagban. A 2001. évi népszámlálási adatok nem tájékoztatnak ugyan - mint korábban - a teljes népesség vallásonkénti megoszlásáról, de a kistérség népességének közel 90%-a megismerhető, az ország népességének pedig csak háromnegyed részéről kapunk képet felekezetenként. A mezőkövesdi népesség 84%-ának felekezeti tagolódását ismerhetjük meg, a szomolyai lakosság 79%-áról, Borsodivánkán pedig alig több mint 70%-áról állnak rendelkezésre felekezeti adatok-talán a szociális-pszichiátriai otthon lakóinak nehezebben megszerezhető nyilatkozataival (is) összefüggésben. De vannak községek (Cserépváralja, Tard, Kacs, Daróc, Geszt, Lövő, Bábolna), melyek népességének 97-98%-áról ismeretesek adatok vallásonkénti megoszlásban. Az 1949. évi adatok szerint a katolikusok aránya a térségben 78% volt, és ez fél évszázad alatt 68%-ra esett, a reformátusoké pedig 21%-ról 18%-ra. Legnagyobb mértékű volt a hanyatlás Mezőkövesden, ahol több mint négyezerrel kevesebben vallották magukat katolikusnak, mint 1949-ben, s így arányuk a közel 98%-ról 76% közelébe zuhant. A katolikus többségű települések közül csak Tardon, Kacson és Cserépváralján maradt az arányuk valamelyest 90% fölött, Szentistvánon és Bábolnán meghaladja a 80%-ot, Bogácson és Négyesen 80%, Szomolyán, Ábrányban és Ivánkán 70% alatti a katolikusok száma, Sály, Vatta, Mezőkeresztes és Csincse lakóinak pedig valamivel több mint a fele vallotta magát katolikusnak. A túlnyomóan református többségű Cserépfaluban, Borsodgeszten, Egerlövőn és Tiszavalkon is 80% közelébe csökkent az arányuk. Valójában azonban mindezek az arányok valamelyest magasabbak is lehetnek, ha figyelembe vesszük, hogy a vallást tudakoló kérdésre nem válaszoló személyek is ténylegesen valamely valláshoz tartoz(hat)nak. Megállapítható az is, hogy néhány vegyes vallású községben növekedett - pontosabban szólva: tovább emelkedett - a katolikusok aránya. Külön kell szólni a térség második legnépesebb településéről, a 18. században még csaknem kizárólag református Mezőkeresztesről. Lakosságának a 20. század elején 15%-a, a század közepén több mint harmada volt katolikus. Keresztespüspökivel történt egyesülés után pedig Keresztes katolikus többségűvé vált. Megfordult a katolikusok és reformátusok aránya Sályban is: az 1910-es években a katolikusok száma már meghaladta a reformátusokét, és arányuk az elmúlt évtizedekben is némileg emelkedett. Tibolddarócon a katolikusok korábban kétharmados aránya 80% közelébe került. A túlnyomóan katolikus Alsóábrány és a református többségű Felsőábrány egyesüléséből 1949-ben létrejött Bükkábrány összevont lakosságában is az elmúlt fél évszázadban már a kétharmados arány fölé emelkedett a katolikusok száma. Mezőnagymihályon már az 1880-as években többségbe kerültek a katolikusok, de többségük az elmúlt évtizedekben némileg mérséklődött. Gyengült a katolikusok aránya Bükkzsércen is 38%-ról 33%-ra. Itt mutatták ki a térségben a legtöbb (85 fő) baptistát, akiknek a gyülekezete korábban Tardon volt a legnépesebb (80-100 fő). Az izraeliták csaknem teljesen eltűntek a térségből: mindössze 17 személy vallotta magát izraelitának az 1949. évi 146 fővel szemben. Szerepe lehet ebben annak is, hogy a felekezeti vezetők a népszámlálás során a válaszadástól való tartózkodást tartották helyesnek.