A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Kápolnai Iván: A mezőkövesdi kistérség népességi és lakásviszonyai a 20. század második felében

terhesség-megszakítások száma pedig még az 1970-es években is meghaladta az élveszületésekét. Az egész 20. századot tekintve is, Magyarország népességének növekedése Ausztriával, Csehországgal és Írországgal együtt Európában a legalacsonyabbak közé tartozik, miközben Hollandia népessége megháromszorozódott, és több országé legalábbis kétszeresére emelkedett. A következőkben bemutatjuk a mezőkövesdi kistérség népességi és lakásviszonyait az elmúlt fél évszázadban - nem a jelenlegi, hanem az ezredfordulókori területen. Röviden utalunk általában a megelőző hosszabb-rövidebb időszak viszonyaira is, hogy ily módon beillesszük az utolsó félszázadot a történeti folyamatosságba. Közben igyekszünk ráirányítani a figyelmet a térségen belüli nagy különbségekre. Ily módon talán elősegíthetjük a legfontosabb intézkedések megtételét a népességfogyás mértékének lassítására és a lakáshelyzet terén mutatkozó nagyobb eltérések csökkentésére. I. NÉPESSÉGI VISZONYOK 1. A népesség számának alakulása A mezőkövesdi kistérség népessége az 1780-as évtizedbeli népszámlálás szerinti 26 ezerről a 19. század végéig közel megkétszereződve 50 ezer közelébe emelkedett. Ezen belül Mezőkövesd város lélekszáma több mint megháromszorozódott, a környék többi településének lakossága pedig átlagosan 60%-kal növekedett. De a térség második legnagyobb településének, Mezőkeresztesnek a népessége csak 27%-kal emelkedett, sőt volt falu (Borsodgeszt), melynek lakossága alig haladta meg a 18. század végi szintet. A 19. század folyamán az alföldi községek népessége valamivel nagyobb mértékben (közel 70%-kal) növekedett, a bükk-vidékieké pedig csak mintegy 50%-kal. A 20. században éppen ellenkezőleg: a sík vidéki lakosság növekedése valamelyest elmarad a bükki mögött a század első felében, a másodikban pedig fogyatkozása nagyobb mérvű volt, mint a bükki térségé. A kistérség népességének növekedési üteme a 20. században mérséklődött, és az 1940-es évek elején 62 ezer főben tetőzött. A második világháborús veszteségek és népességmozgás következtében a század közepére a lélekszám 58 ezerre csökkent. A csökkenés jelentős része Mezőkövesdet érintette annak következtében, hogy a nincstelen mezőgazdasági „summás" munkások egy része áttelepült, többnyire a háború után kényszer-kitelepített német lakosok helyére. Kitelepültek több szomszédos községből (Lövő, Szentistván) is. Az 1950-es években 60 ezerre növekedett, de a továbbiakban folyamatos a népesség fogyatkozása. Különösen nagy mértékben, több mint 10%-kal csökkent a kistérség lakó- (nappali) népessége a mezőgazdaság 1959-60. évi kollektivizálását követő években: Bükkzsércen mintegy 30%-kal, Cserépfaluban és -váralján 20-25%-kal, az alföldi részen Lövőn, Négyesen, Bábolnán is hasonló mértékben. Az 1970-es évtizedben csak 2-3% a térség népességének a fogyása, mert az 1973-ban várossá lett Mezőkövesd lakossága 45%-kal növekedett, ezenkívül Nyárád és néhány bükkaljai község (Zsérc, Bogács, Ábrány) lélekszáma is gyarapodott valamelyest. 1980-90 között nincs már egyetlen község sem a környéken, melynek ne csökkent volna a népessége. A század utolsó évtizedében a térség népessége 3-4%-kal fogyatkozott, de a környéké valamivel nagyobb mértékben.